Gépünk késő este landolt a Brüsszeltől mintegy negyven kilométerre fekvő Charleroi repülőtéren. Huszonnyolc fős csapatunk — amely kilenc erdélyi végzős diákból, újságírókból, illetve kísérőnkből, Albertini Zoltán Maros megyei főtanfelügyelő-helyettesből állt — a hosszú út után fáradtságtól lelombozva vágott neki az esős ismeretlennek.
A reptér kijáratánál már várt minket egy busz, amely a Marosvásárhelytől Budapestig rendelkezésünkre álló mikrobuszhoz képest igen nagy luxusnak számított. Mindenki el is foglalta helyét... többnyire kettőt is, így a másfél órás út a verőfényes autópályán nagyrészt alvással telt.
Annál éberebben villogtak a fényképezőgépek Brüsszel központjába érvén, ahol a busz nagy meglepetésünkre a Hilton Szálló közelében parkolt. Félreértés ne essék: mi a Manhattan Szállóban kaptunk helyet, ráadásul csak fekvése és neve szempontjából tűnt ígéretesnek. A hálószobából a tűzlépcsőre nyíló panoráma már rontott a benyomáson, de ilyenkor persze nem a szobán van a lényeg.
Reggeli fáradtságunkon enyhített az izgalom és a tudat, hogy pár óra múlva a televízióban már oly gyakran látott Európai Parlamentben vendégeskedünk.
Már a metró külön élménynek számított, nem beszélve a látványról, amely a felszínen fogadott. Üveg irodaházak körös-körül, közöttük pár szerényen meghúzódó régi épület, boltok, vendéglők és kávézók ezrei mosolyogtak ránk csábítóan... de nincs idő bámészkodásra, egy-két gyors fotó, és irány a parlament.
,,Táskákat, kabátokat a futószalagra" — hangzott el franciául, és miután megbizonyosodtak arról, hogy semmiféle kártékony tárgyat nem próbálunk becsempészni, már bent is találtuk magunkat a parlament lüktető közepén.
Első lépés. Mit kell tudni az Európai Unióról? Felépítés, működés, költségvetés, alaposan elmagyaráztak mindent: mi, mikor, miért és hogyan. Még mi, diákok is kezdtünk beleízlelni a bonyolult rendszer sajátosságaiba. Megtudtunk olyan dolgokat, amelyeket az iskolában nem tanítanak. Ezek után lehetőségünk volt beszélgetni hat parlamenti képviselővel, közöttük Kelemen Attila RMDSZ-es politikussal is.
E beszélgetés arra késztetett, főleg minket, diákokat, hogy elgondolkodjunk azon, miért is fontos, hogy mi ott voltunk. És leginkább azon, miért fontos, hogy ők ott legyenek. Mi a lényege annak, hogy legyenek romániai magyar képviselők az európai parlamentben, miért menjünk el szavazni mi, diákok is.
A négyórás beszélgetés — vagy kampány? — után először adódott alkalom arra, hogy megnézzük az igazi Brüsszelt. Hogy láthassuk, mi is van a végtelennek tűnő üvegtömbökön túl.
Káprázatos épületek. Hangulatos sikátorok, melyeket átsző a friss ,,waffen" és a csoki illata. Csipkés tornyú városháza, Grand Place, Manneken Piss (Pisilő kisfiú), ott áll minden, visszafogott büszkeséggel vár arra, hogy megcsodálják.
Az éjjelbe nyúló tapasztalatcsere az Európa Tanács székhelyének meglátogatásával és egy újságíróval való beszélgetéssel folytatódott. Brüsszeli utunk rövid múzeumlátogatással végződött. Érdekes, maradandó élményekkel teli utat tudhatunk magunk mögött.
Keresztes Orsolya
