– Október elején vetettünk, de előbb a krumpliszedést fejeztük be. Nagypatakról hoztam kicsi kocsival öt személyt, románokat, kalányosoknak is nevezik őket, reggel mentem utánuk, és este vittem haza őket. Pergető után mind kiszedték. Jórészt földtelenek, szívesen vállalják a napszámosmunkát, ebből élnek, sokfelé dolgoznak a megyében. Akinek közülük van földje, az régebb ott lakik, de sokan jöttek Moldvából, férjhez is például, azoknak nincs. Évek óta járnak ide, a múltkorokban saját szekérrel jöttek, úgyhogy a ló is kapott napszámot. Amíg volt lovunk, édesapám hozta őket, de a lovat eladtuk, amikor mi azt mondtuk, nincs rá már szükség. Mezei munkára már nem használtuk, ugye. Máskor a falubeli haver dubájával szállítottam őket. Reggel háromnegyed hétkor elindultam, és hét óra öt perckor itt voltam velük, mert fel voltak készülve, vártak. Nálunk a faluban nemigen akad, aki napszámot vállalna, még a cigányok is inkább Magyarországra járnak. Na, a két hektár pityókát négy nap alatt szedték fel, ahol a föld hosszabb volt, húszméterenként dolgozott egy-egy ember, egynek épp elég volt. Apró volt a pityóka az idén, nehéz volt szedni. A napszám? Ötven lej, étel nélkül. Reggel kaptak egy-két pohár pálinkát és kávét. Az elemózsiát ők hozták magukkal. Az idén ennyit adnak mindenfelé. A tavaly negyvenöt lej volt, de étellel együtt. Édesanyám két éve nem főz már rájuk, jobb így, nincs annyi dolga, s nem is öt lejbe kerülne. Az összeget? Ők kérték, mi kötöttük ki, hogy étel nélkül. Én többre számítottam, ötvenötbe még beleegyeztem volna. Mikor? Minden este megkapták az aznapit, persze. Aztán azzal folytattuk a munkát, hogy a pityókaföldet megtárcsáztuk. A pergető annyira fellazította, hogy nem tartottuk szükségesnek a szántást. Utána megkultivátoroztuk, és ment belé a búza. A cukorrépaföldet kéne még elvetni, úgyhogy azzal is sietni kellene. Még mit? Egy hektárba rozsot vetünk, a többiben búza lesz. Eddig rozsunk nem volt. Annyira homokos ott a föld, hogy lemondottunk a búzáról, ott nem szereti, inkább a feketében terem jobban. Hogy agyagos-e? Nem az, de jobban tartja a vizet, míg a homokos föld hamar elengedi. Együttműködni? Rokonokkal, haverokkal segítünk egyik a másnak. Például a répát a rokonok vetették el nekünk, mi pedig, amikor télen engedi az időnk, eljárunk hozzájuk pityókát válogatni vagy zsákokba feltölteni. Ami­kor eladják, segítünk megrakni a kocsikat. Tavaly például egy száz lóerős nagy traktorral jött a nagybátyám, és ő kultivátorozta meg a földet, mi pedig ültettünk utána.
Aki ma szétnéz a határban, friss szántások közt zöld táblákon pihentetheti a szemét. Az ősz valamivel adakozóbb volt, mint a pusztító nyári szárazság. Csak tenné a tél és a tavasz is a dolgát!