Valamikor úgy tartották, a megtért betyárból lesz a legjobb pandúr. A minapi hír szerint rabolni járt egy rendőr, nappali nyomozásokon szerzett információit éjszaka gyümölcsöztette, mi több, maga is részt vett betörésekben, illetve bűntársainak adott tippeket a rendőrség belső berkeiből megszerzett szolgálati titkok megosztásával, vagy éppen védelmet nyújtott számukra, s ezáltal tartott jogcímet arra, hogy a zsákmányból ő is részesedjék.
Cinkosságára a bűnözőkkel végül fény derült, és lebukott, beindult a kivizsgálás ellene, és nem lehet kétséges, hogy büntetése súlyosabb lesz, mint cimboráié.
No de a közszolgálati tisztségek fonákjára fordulása nem is akkora szenzáció, mint gondolnánk. Maga az egész hivatali apparátus hatalmi szervekhez, illetve a polgárokhoz való eltorzult viszonyulása a ludas abban, hogy régiónkban nemegyszer tapasztaljuk, fordítva működik minden, messze nem úgy, ahogy egy jogállamban elvárhatnók, kezdve azzal: a viszony megfordítottsága sokszor már az ügyfélfogadási órák beosztásán, illetve mindenekelőtt a tisztviselői magatartáson lemérhető. Ha egy egyszerű átépítési jóváhagyásra tíz aláírás szükségeltetik, és azokhoz tíz külön székhelyen lehet hozzájutni, akkor nem csoda, ha egy irat beszerzése heteket vehet igénybe.
A bürokrácia csak egyike a rákfenéknek. A mindent befonó korrupciónak, a megvesztegetés mindent belengő levegőjének következményei aztán végleg elidegenítik a hivatalt eredeti rendeltetésétől és magától az ügyféltől. Ha le kell, és kötelező lekenyerezni valakit, hogy szolgálati kötelességét teljesítse, akkor magamagától alakul ki a helyzet, amelyben csak soron kívül lehet hozzájutni ahhoz, ami bárkit alanyi jogon megilletne, ezáltal a polgár akaratlanul mintegy cinkosává válik annak, aki kijátssza, élősködik rajta, aki ellenében működteti a gépezetet. A kör bezárul, s akinek nincs csúszópénzre módja, kimarad belőle. A megoldás következésképpen a körön kívül rekedtektől származhat, és azoktól, akik a körön belülről hozzájuk csatlakoznak, hogy a közjót felismerve érvényt szerezzenek a radikális intézményes reformnak.
Beindult-e Romániában a jogállami közállapotok meghonosításának folyamata, és világos-e, hogy ezt csakis egy közerkölcsök megtisztítását célzó mozgalom éltetheti? Nem tudom, de a főkolomposok elleni eljárásokkal tele a sajtó, s minden esetleges politikai célzatosság vagy jogi torzulás mellett el kell ismerni: a valódi korrupció szövetébe is jócskán belenyírnak az ügyészek, akad horogra kétségtelenül korrumpált személy is.
Amíg ebből a komisz kis-köztisztviselő is levonja a tanulságot, még hosszú az út, de üdvözlendő, hogy nem eme póluson kezdték el a munkát, mint tették már annyiszor, és siklattak ki oly eredményesen minden eddigi reformkísérletet.
