Az intelligencia, a kreativitás, a műveltségi szint a korosodással nem hanyatlik törvényszerűen: az idegsejtek elkerülhetetlen csökkenése ellensúlyozható a közöttük levő kapcsolatok tanulással történő megújításával az emberi kor legvégéig. Az intelligenciatesztek eredményei szerint húszas éveink elején teljesítünk a legjobban, ám a verbális képességek romlása – szemben a mentális folyamatok lassulásával – időskorban sem mutatható ki.

Miért tesszük?
Felnőttkori tanulás nincs tartós motiváció nélkül. A tanulási motivációkat sokféle szempont szerint csoportosíthatjuk, ezek általában együttesen hatnak, gyakran nem is tudatosulva a tanuló felnőttben. Ugyanez a helyzet az időskori tanulással is, de itt a külső motivációk már nem olyan meghatározóak, mint aktív korban: a munkahely vagy a család irányából érkező elvárások hatásai vagy a gazdasági előnyök az idősek munkaerő-piaci és élethelyzetéből adódóan „elhalványulnak”. Az időskori tanulás a belső motivációkkal hozható szorosabb kapcsolatba. Ezek forrásai alapvetően a következők:
Kommunikációs szükséglet. Az idősebb generációkat egyre inkább érinti az elmagányosodás. A különböző tanulási színterek kommunikációs színtereket is jelentenek: elősegítik új kapcsolatok, új csoportok kialakulását, régebbi kapcsolatok életben tartását, felelevenítését stb. Itt a tanulási cél másodlagossá válik, hiszen elsősorban a társas kapcsolatok alakításának eszköze.
Technikai fejlődés. A technikai eszközök gyors ütemű fejlődése, az informatika és az internet elterjedése egyre több idős felnőttben ébreszti fel az igényt, hogy megismerje és kezelni tudja ezeket: szeretnének mobiltelefont és digitális fényképezőgépet használni, e-mailt fogadni, otthonról internetezni. Az idősek tanulási motivációi között megjelenik a bizonyítási vágy is: „igenis, meg tudom tanulni, a korom ellenére is!”
A szabad idő hasznos eltöltése. Az inaktív kor elérése általában a szabad idő gyarapodásával is jár. Az idősebb felnőttekben felmerül az igény, hogy minél hasznosabban töltsék ezeket az órákat: klubokban, baráti összejöveteleken vagy tanfolyamokon ismeretterjesztő előadásokat hallgatnak, nyelvet tanulnak, hobbijuknak hódolnak, kirándulnak. A nyugdíjaskor gyakran arra is lehetőséget biztosít, hogy már régóta tervbe vett, de idő hiányában mindig elmaradt dolgokkal foglalkozzanak.
Közös szakmai múlt. A munkaerőpiacról kilépő idősebbek keresik a lehetőséget arra is, hogy tovább ápolják szakmai kapcsolataikat, fejlesszék ismereteiket, összejárjanak régebbi kollégáikkal (pl. nyugdíjas pedagógusok kórusa, nyugdíjas bányászok baráti köre stb.).
Egészségügyi okok. Az idősödés velejárója az egészségi állapot romlása. Az idő előrehaladtával egyre gyakoribbak az olyan helyzetek, amikor az egészség védelme érdekében kell tanulnunk: diétás étkezéshez alkalmazkodva új főzési technikákat, recepteket elsajátítani, gyógyászati segédeszközök használatát megismerni, különböző szempontok szerint átalakítani az életmódunkat.

(Bajusz Klára: Az időskori tanulás, www.idostanulas.euoldal.hu)