Bizonyára olvasták a keddi lapszámban megjelent felhívást a szombaton megrendezendő, Székelyföld autonómiájáért való tüntetésre. Na, én ezt annyival bővíteném ki, hogy mindenki, aki teheti, üljön lóra, s azzal jöjjön. Szombaton 11-kor találkoznak a lovasok a stadion mögött, majd onnan vonulunk végig a városon, 12-kor a prefektúra előtt találkozunk. Olyan gúnyában jöjjön mindenki, amiben tud, magyaros, ünnepi öltözék, zászlók, transzparensek mind érvényesek.
Ezt a tüntetést eredetileg az EMNP szervezte, de csatlakozott hozzá az RMDSZ, az MPP stb. A Székelyföld autonómiája olyan ügy, ami nem tűr pártoskodást, minden magyar ember számít, aki ott lesz, és remélem, hogy egy ilyen napon ezt mindenki így gondolja. Azért jövünk el ide, mert a gyerekeinkre hazát szeretnénk hagyni örökül. És azért jövünk lóval, mert ha a román parlamentben olyan magas lóról beszélhetnek velünk, hogy az eléjük terjesztett Autonómiastatútumot olvasatlanul dobják vissza, akkor mi is felülünk a miénkre, hogy egy szemmagasságba kerüljünk. Ha kisebbségben vagy, toldd meg magad egy lóval, „mert lóvá tesz az ember, s emberré a ló”. Ez az egyik ok, a másik szimbolikus: a ló alattunk indokolja legjobban a területi autonómiát, mivel a lónak legelő kell, s minden valamirevaló nép, aki lovon járt, nem bér- vagy kölcsönlegelőn szerette volna a lovát legeltetni, s azonkívül is: milyen autonómia az, amit nem lóháton harcoltak ki? Azért kell lóra ülni legalább ilyen alkalmakkor, mert a lovas nyeregbe kerülése pillanatától érdekes anatómiai elváltozásokon megy keresztül: megnő igazságérzete, kiegyenesedik a gerince s megrövidül a reakcióideje a külső ingerekre, különösen, ha nemzeti kérdésről van szó. Amit gyalogosan kért volna, azt lovon követeli, amit gyalogosan csak suttogva mert kimondani, azt lovon ordítja magából kikelve – és most már ez a hozzáállás szükséges az autonómia ügyéhez, ha sikerre akarjuk vinni azt. Észre kell vetetnünk magunkat. Itt vagyunk! Élünk! Nem kérjük, követeljük azt, ami a miénk, mi akarunk rendelkezni saját életünk, dolgaink felett. A mi jószágunk a mi földünkön legelhessen!
Adjon hozzá az Isten sok szerencsét!
Gajzágó Áron