Nemcsak Tőkés László emberei beszélnek az ország föderalizálásáról, hanem egyre több erdélyi románt is foglalkoztat ennek eszméje, hogy politikai színezetüktől függetlenül az összes eddigi kormány vagy megkerülte Erdély modernizálását, vagy dilettantizmusuk, illetve korrupt voltuk miatt terveik kisiklottak.
A virtuális tér több fórumán Erdély autonómiája vagy az ország föderalizálása már rég nem tabutéma. Egyebek közt Románia első, Kolozsváron alapított független televízióját, valamint Pászkány Árpád üzletembert, Ioan Rus és Vasile Dâncu politikust is elmélyülten foglalkoztatja. A Transilvania Live tv következetesen, nagy gonddal, hazafias érzelmekkel ápolja a transzszilván gondolat felsőbbrendűségét, s az erdélyiek gyakran emlegetik az osztrák történelmi hatásokat és azokat a nagy befektetéseket, melyeket e tartomány Romániához csatolása előtt élvezett.
Annak tudatosulása, hogy az erdélyiek több pénzzel járulnak hozzá az állami költségvetéshez, mint a többi történelmi régió, s ellentételezésként a bukaresti kormány túl keveset juttat vissza nyugati megyék fejlesztésére, az első lökést jelentette az autonomista, föderalista követelések megfogalmazásához. E tervek elméleti megalapozása – elkötelezett honlapokon, olyanokon is, melyek nem az Erdélyi Magyar Néppárt hatása alatt állnak – a vita fontosságát s az alaptalan félelmek, a nacionalizmus félreseprésének szükségességét jelzi.
Hogy e témát Tőkés László pártja a választási kampány teljében tolta előtérbe, csak annyiban veszélyes, amennyiben mozgósíthatja a román szélsőségeseket, akiknek népszerűsége a közvélemény-kutatások szerint emelkedőben, mivel az egységes nemzetállam mítosza, melyet a ceausiszta propaganda alapozott meg, a kommunizmus bukása után is folyamatosan töltekezik. Közel húsz éve a Román Hírszerző Szolgálat nyilvános jelentéseiben hívja fel a figyelmet a hasonló jelenségekre anélkül, hogy bárki elemezné e viták irányát. Európában ugyanis létezik a föderalizmus hagyománya, s Németországban, Ausztriában, Svájcban ma is kiválóan működik.
A csöndes viták a föderációról vagy a regionális autonómiáról, melyek túllépnék a csupán Székelyfölddel defiláló RMDSZ-elképzelést, e percben még virtuális térben lebegnek, esetleg néhány erdélyi értelmiségi fogalmazásában. Kontinensünk más részein a szétesés nyilvánvaló: egy hónappal ezelőtt a spanyolországi területi választásokon a baszk különválás pártja, melynek sok embere az ETA terror- és szeparatista szervezet tagja volt, megnyerte a választásokat, s képviselete legerősebb a tartományi parlamentben, Katalónia, Spanyolország leggazdagabb tartományának miniszterelnöke megígérte, hogy függetlenségi népszavazást szervez még akkor is, ha Madrid azt ellenzi. Nagy-Britanniában David Cameron miniszterelnök beleegyezett, hogy 2014-ben népszavazást tartsanak Skócia függetlenségéről, Belgiumban a gazdagabb Flandria el akarja hagyni a szövetséget, hogy a többletértékeit megőrizhesse, miközben Olaszországban a módosabb északnak hasonló frusztrációi támadnak.
Romániát nem fenyegeti szétesés, hamarabb területgyarapodás, ha komolyan vesszük Traian Băsescu elnök két évvel ezelőtti jóslatát, miszerint Besszarábia az elkövetkező huszonöt évben egyesülhet az országgal. Ez idő tájt az erdélyiek fölemelt fővel készülnek, hogy a közelebbi vagy távolabbi jövőben legalább tartományuk autonómiáját kérjék, hallgatván Ion Luca Caragiale száz éve elfelejtett tanácsára: „Nagyon veszélyesek – különösen számotokra, erdélyiek és magyarok számára – ezek a regáti román pöcsök (daravelile – ford. megj.), akik perverzióban, rombolásban iskolázódtak, ami nagyon hasonlít egy elkényeztetettek, nagyravágyók, idegbajosok, elkeseredettek által benépesített bolondokházához, melynek delikvensei egymás aljas cinkosai ugyan, de a hagyomány, az iskola, valamint a botrány kedvéért bolondnak tettetik magukat.”
Megelégelve a bukaresti hivatalosságok és az erdélyi városok kulcsfontosságú pozícióiba juttatott házicselédjeinek és pártjainak utolsó húszévi szolgáltatását, impotenciájukat abban, hogy 2004-től errefelé legalább az erdélyi autópályát megépítsék, holott hárommilliárd euró állt rendelkezésükre, sok erdélyi román és magyar egyre konokabban gondolhat a megoldásra, hogy maguk igazgassák tartományukat.
(România liberă, 2012. november 22.)
