Háromszéki orvosok jövedelme
A katonaorvosokat a katonai igazgatás, a székely székek orvosait a szék, a városok alkalmazásában lévőket a városok fizették. Úgy tűnik, hogy az utóbbiak fizetése alacsony.
Amikor 1849. december 29-én a sepsiszentgyörgyi tanács szabályozta a város által fizetett tisztviselők bérét, akkor a sebészét mindössze 60 rénes forintra taksálta, így annak fizetése alig haladta meg a rendőrírnokét, aki 50 forintot kapott. Ha ezt összehasonlítjuk a város főbírájának fizetésével, akkor azt látjuk, hogy az annak ötszöröse, a rendőrfőnöké több mint háromszorosa.
Mivel a falujegyzőkönyvekben gyakran említik az orvosok szolgáltatásaira fordított költségeket, ennek alapján egyértelmű, hogy az orvosok jövedelme több volt, mint a fizetésük, mert az a betegektől kapott hálapénzzel is emelkedett. Az 1848 előtti orvosi ellátásról Cs. Bogáts Dénes 1941-ben kiadott helytörténeti munkájában írja, hogy a háromszéki fürdőkre érkezők orvosi kezelése is pluszjövedelemhez juttatta az orvosokat. Idézem: „Kórháza [Sepsiszentgyörgynek] (…) nem volt. Orvosban nem volt hiány. Több katonaorvos állomásozott a városban, emellett mind a három szék [Sepsi-, Orbai- és Kézdiszék – a szerző megj.] tartott hivatalos polgári orvost. Az orvosok megélhetése biztosítva volt, annyival is inkább, mert a megye fürdőit, bármily kezdetlegesek voltak, számosan keresték fel, még messziről is.”
Az orvosok felszerelése
A széki és a városi orvosok számára fenntartott helyiségekről, orvosi felszerelésekről nincs adatunk, de biztosan állítható, hogy az orvosok a saját lakásukban rendelnek, saját orvosi felszerelésüket használják, és saját maguk gondoskodnak a gyógyításhoz szükséges gyógyszerekről. A határőrezredek központjában, a kaszárnyákban – a Sepsiszentgyörgyön székelő székely huszárezred parancsnoksága, a Csíkszereda és a Kézdivásárhely központú I. és II. székely gyalogezred vezetősége is – szükség szerint különítettek el, alakítottak ki szobákat a betegek ápolására. Úgy tűnik, hogy a város is létesített hasonlót. Bizonyára arról lehet szó, hogy az osztrák szervezésű székely határőrség 1848-as felszámolása után a város továbbra is fenntartja a beteg katonák elszállásolásának lehetőségét. „A beteg katonák részére valamilyen fektetőféleséget létesítettek, amelyet a város ún. »háló-krajcárok« ellenében tartott fenn, de amelyet a városi tanács 1851-ben megszüntetett, miután a »háló-krajcárok« nem fedezték a kiadásokat” – olvashatjuk az 1998-ban kiadott Emlékkönyvben.
A katonaorvosok rendelkeztek megfelelő felszerelésekkel és alapvető gyógyszerekkel. A gyógyszerek beszerzését a hadsereg keretében is megszervezték. Így például Kézdivásárhelyen a II. székely gyalogezred székhelyén a katonaság számára külön patikát tartottak fenn.
Kórházalapítási tervek
A Főkormányszék a háromszéki királybírót 1840. szeptember 4-én arra szólítja fel, hogy készíttesse el egy megyei járványkórház felépítésnek tervét, és írjon tadakozási jegyzéket (is) a költségek fedezésére. Idézzük az utasítást: „meghagyatik Uraságodnak, hogy a kormányzása alá tartozó székekben a földbirtokosokat szólítsa fel (…) akár készpénzbeli, akár az építkezéshez megkívántatott kegyes adományok által (…) építendő kórház létrehozását lelkesen segíteni törekedjenek. Kötelességévé tétetik Uraságodnak az is, hogy (…) az építési költségnek, nem különben a hazafiúi kegyes adakozásokról jegyzéket felküldeni el ne mulassza a királyi kormánynak.”
A kórházépítés tervének elkészítését Horváth Albert főkirálybíró László József mérnökre bízta. E tervet a mérnök már 1840. december 20-án átadta a királybírónak. A tervezet szerint az építés költsége mindössze 1894 forint lett volna. Az összeg alapján arra következtetünk, hogy az épületet szerény méretűre tervezték. Úgy tűnik, hogy a kórházépítést (kezdetben) komolyan vették, bizonyítják a Főkormányszék által kiadott levelek. 1842 májusában a költségek fedezésére szükséges pénz előteremtéséről érdeklődtek. A város vezetése is akarta a kórház felépítését, mert a polgáraira tizennégy krajcár rovatalt (adót) vetett ki. A szeptemberben érkező újabb főkormányszéki felszólítás már a munkálatokról kért beszámolót. A további adatok hiánya jelzi, hogy a kórházépítés megfeneklett.
A közkórház felépítésének gondolata Kézdivásárhelyen is nagy fejtörést okozott. 1846-ban Gábriányi József gyógyszerész javasolta, hogy a megye kórházát Kézdivásárhelyen hozzák létre. Ajánlata szerint, ha itt épül fel, akkor ő vállalja az intézmény gyógyszerekkel való ellátását. A város vezetése is szeretné, ha a megyei közkórház helyben működne. A kórházépítőnek ingyen telket és az építési terv ingyenes elkészítését ajánlották fel. Mivel a költségek így is óriásiak, a város vezetősége Kézdiszék támogatását kérte. A szék gyűlésén megtárgyalták a kórházalapítás feltételeit, de a vita során egyetértettek abban, hogy azt csak a Főkormányszék támogatásával lehet kivitelezni. Időközben kitört az 1848-as forradalom, így a kórházépítés itt is elmaradt.
(folytatjuk)
