A templom a gyertyák fényében pompázik csendben, a hívek a padokban halkan mormolják magukban a karácsonyi hálaadási imát. Minden olyan fenséges és meghitt egyszerre. A gyertyák lángja táncot jár, ez talán a törött ablak miatt van, amelyen befúj a hideg decemberi szél.
Az orgona akkordjainak felcsendülése után a fiúkórus belekezd a koncertbe. Az anyukák, apukák szeme könnybe lábad, hisz a fiukat látják az oltár előtt a gyertyáktól megvilágítva.
A gyerekek mosolyognak. Csak egy mély, basszushangú, már-már igazi férfinak is nevezhető gyerek arcán gördül végig egy könnycsepp. Nem találja szüleit a templomban. Nem is találhatja. Édesanyja már nem él, és az édesapjának dolgoznia kell, még karácsonykor is, hiszen nincs más mód, hogy a fiának bármit is a fa alá tegyen.
Miután a kórusvezető beintette, a srác áhítatosan szólóba kezd. Hirtelen kinyílik a templom ajtaja, a karácsonyi szél befúj a templomba, a gyertyák is meginognak, majdhogynem kialszanak. Az ajtóban egy férfi jelenik meg. Az apa. És a fiúval együtt énekelni kezd. Ez a fiú legszebb karácsonya, amelyet valaha megélt, nem kell neki ajándék, csak az, hogy szeretet ölelje át. Hiszen ez a szeretet ünnepe.
Szőllősi Tamás
