Igen lehetetlen helyzetbe hozza a hazai magyar nemzeti közösséget, lett légyen az RMDSZ-hívő vagy néppárti rokonszenvet tápláló, hogy a szoclibek már most, a választások előtt, s még csak a nyerés reményében élezik azt a nemtelen harcot, melyet jó ideje ellenünk folytatnak.
Victor Ponta legfrissebb nyilatkozata, miszerint nem nyitja fel Pandóra szelencéjét a közigazgatási-területi átszervezés ügyében, mert akkor soha nem fejeződne be az általa oly nagyon óhajtott közigazgatási átszervezés, nemcsak azt jelzi, hogy gyorsan és suttyomban akarnak átesni a hasonlóan nagy horderejű döntéseken, hanem azt is, hogy képtelenek, túl gyávák és bizonyára kellő szürkeállomány-készlettel sem rendelkeznek az igazságos, távlatos, fejlődésre és fejlesztésre alkalmas régiók megtervezésére. Azt viszont előre jelzik: érvelhetnek itt más elképzelésekkel – például a román és magyar érdekfelek – nemzetközi elvárásokra, hagyományokra, gazdasági és társadalmi ésszerűségre hivatkozva, nekik fabatkát sem ér.
Pandóra szelencéjéről metaforáznak, de számukra mégis az a legfontosabb, hogy a jogos magyar követeléseket félresöpörjék. Ismerve a balliberális oldalt, bizonyítottnak tekinthető, hogy hiába ígértek ezerszer valós decentralizációt, valójában szándékukban sem áll feladni Bukarest kizárólagos döntési jogát. Nem csupán a totális hatalom megőrzése, de a lenyúlható pénzek végett sem. Ráadásul nyíltan elleneznek minden olyan javaslatot, mely a magyar kisebbség létét fikarcnyit is biztonságosabbá tehetné. És alkotmánymódosításra sem hajlanak olyan értelemben, hogy lemondanának a ma már Európában is avíttnak tekintett egységes nemzetállam meghatározásról. A fenyegetően beígért új alaptörvény úgyszintén megrekcumolásunkat szolgálná, és akár elődjeik, fejüket homokba rejtik, ne hallják, ne lássák, hogy Erdélyben már a románok is megsokallták Bukarest protekcionista, kizsigerelő politikáját, adólejeink más területek fejlesztésére való átjátszását.
Vakok és süketetek a nagyvilágban beindult folyamatokra. Az Egyesült Államokat is beleértve, nem feledve az unión belüli, a német, spanyol, olasz, belga, egyesült királyságbeli belső elszakadási kísérleteket, tapasztalhatjuk, hogy még az erősnek és nagynak hitt szövetségi vagy nemzetállamok muszáj-egységét is egy-egy régió, tartomány vagy szövetségi állam felrúgni kényszerül. Míg ők azzal áltatják magukat, hogy örök életű lesz a múlt század elején, majd közepén megismételt igazságtalan béke.
Előbb-utóbb – a benne élő románokkal együtt – Erdély is felébredhet. Nem is oly messzi távolban kikövetelheti, kiharcolhatja e régió autonómiáját. Ha sokféleképpen is, de ez egyben mi, magyarok kellően egységesek és erősek leszünk. E szellemiséget Ponta szelencéje sem tarthatja fogságban.
