A barátosi Bibó József Általános Iskola hatodikos diákjai vagyunk. Diákok, akik öt faluból gyűltünk össze, és így alkotunk egy osztályközösséget. Ez az öt falu: Orbaitelek, Páké, Várhegy, Lécfalva és persze Barátos. Falvak, amelyek közel helyezkednek el egymáshoz, nem messze Kovászna városától. A barátosiak kivételével mind ingázunk. Gedi bácsi az iskolabusszal reggel hoz, délután visz, és most már nélküle unalmas lenne a buszozás.
A mi osztályunkba 17-en járunk, 8 lány és 9 fiú. A tavaly, ötödikben 18-an voltunk, egész jól egymásra hangolódtunk, az osztályfőnökünk ismerkedős játékokat is játszott velünk osztályfőnöki órákon. Sajnos, két osztálytársunktól búcsút kellett vennünk ötödik végén; ők most más osztályba járnak. Ebben a tanévben viszont egy új osztálytársat üdvözöltünk körünkben.
Színes társaság vagyunk, különböző érdeklődési körökkel, sokan szeretnek focizni, mások meg rajzolni, kézműveskedni, vannak, akik szeretnek olvasni, és öt osztálytársunk fúvós hangszeren játszik. A közös bennünk, hogy szeretünk kirándulni, a tavalyi kirándulásokat a környéken nagyon élveztük. Ugyanakkor szeretünk viccelődni, fecsegni, nagy a szájunk is néha, de ha szereplésekről, osztályversenyekről van szó, odatesszük magunkat, és kreatívak vagyunk.
A legkedvesebb dolog, amit osztályközösségként tettünk együtt, az a hatodik osztály elején történt. Meglepetéssel vártuk vissza osztályfőnökünket, aki sokat hiányzott már a tanév kezdetétől, mert eltörte a vállát. Nagyon hiányzott nekünk, nagyon vártuk vissza, és mint kiderült, mi is nagyon hiányoztunk neki. Most újra együtt vagyunk, és megújult erővel úgy döntöttünk, hogy benevezünk erre a pályázatra, megmutatjuk magunkat.
Bár jó osztályközösség a miénk, vannak még viták, de lehet, ezek is hozzátartoznak a mindennapokhoz, hisz még a legjobb családokban is előfordulnak. Úgy érezzük, szükségünk van egy kis „összerázásra”, hogy új osztálytársunk jobban megismerjen minket, és mi is őt, hogy beolvadjon ő is színes csapatunkba. Persze a kirándulásnak is nagyon örülnénk, hisz hasonlóban nem volt részünk.
Fényképünk egy szeles, hideg szombat délelőtt készült a barátosi tiszteletes úr kertjében, amelyet azért választottunk, mert szép a növényzete. Székely ruhába öltöztünk, mert úgy gondoljuk, ez tükrözi a legjobban, honnan származunk. Mivel itt az ősz és a szüret ideje, kitaláltuk, hogy a mustkészítést örökítsük meg. Úgy érezzük, hogy fényképünk megtestesíti életörömünket, vidámságunkat, jópofa magunkat, falusi életünk egy részét és a barátságokat, amelyek fűződnek az évek során. Fényképezés közben jól éreztük magunkat, jó móka volt, és összefogás.
