Románia mintegy öt és fél milliós gépkocsiparkjának alig nyolcvan százalékára kötnek kötelező biztosítást. A napokban felröppent a hír, hogy akár ötven százalékkal is drágulhat a biztosítási díj ára. Tegnap a hatósági szakfelügyelet közleményben reagált a sajtóban megjelent hírekre, leszögezve, hogy a díjak meghatározása kizárólag a biztosító társaságok hatásköre, és a saját üzletpolitikájuk, illetve eladási stratégiájuk függvénye. Bíró Albin, a Biztosítási Felügyelet Tanácsának tagja szerint a liberalizált piaci szegmens az utóbbi három-négy évben egyre nagyobb gondokkal küzd, nagyjából háromszor annyit kénytelen kifizetni, mint amennyi bevételt megvalósít.
A hat évvel ezelőtt liberalizált kötelező gépjármű-biztosítási piac – addig hatósági árszabás volt – általános jellemzője, hogy a verseny miatt a díjak csökkentek, a fedezendő kártételek utáni kifizetések pedig folyamatosan növekedtek. Mindez több tényező együttes eredője, ami – európai összehasonlításban is – nehéz helyzetbe hozta a biztosító társaságokat. A piaci szegmens kötelező volta egyrészt vonzóvá teszi a társaságok számára ezt a fajta szolgáltatást, illetve a kínált termékeket, nem csupán jelentős ügyfélszámmal, biztos befizetéssel lehet számolni, hanem a készpénz, na meg az egy évre előre kifizetett díj is hozzájárult ahhoz, hogy a biztosító társaságok mindent megtegyenek az árak mérséklése érdekében. Ráadásul bizonyos társaságok a „nyúl”-szerepet is felvállalták, jelentősen a piaci ár alá mentek, az ügyfélvándorlás elindult, de a keletkező károk ellenértékének törlesztésénél már nem voltak olyan „adakozók”. Ehhez az is hozzájárul, hogy a társaságok gyakorlatilag bármikor módosíthatják díjszabásaikat. A piaci torzulás így óhatatlanul bekövetkezett, sőt, folyamatosan bekövetkezhet, a felügyeletnek pedig – mint ahogy tegnapi közleményében hivatalosan is megerősítette –, nincs árszabályozási hatásköre.
További jelenség – mondta el kérdésünkre a felügyeleti tanács tagja –, hogy jelentősen megnőtt a kártételek nem anyagi jellegű része, az a követelés, amely nem a kárt szenvedett gépkocsi javítását, hanem a benne ülők egészség-, illetve életbiztosítását jelenti. Valóságos kártérítési ágazattá vált az a gyakorlat, hogy – akár mímelt, szándékosan előidézett – baleseteknél az ügyfelek, megfelelően felkészült ügyvédek segítségével, jogi úton hajtják be követeléseiket. Ezen túl a biztosító társaságoknak tartalékalapokat is kell képezniük, ami szintén megterheli működésüket. Nagyon egyszerű megközelítésben, ha országosan évente hozzávatőleg egymilliárd lejes inkasszót valósítanak meg, akkor ennyi a kifizetés, és kétszer ennyi a lekötött összeg. Továbbá a hazai közlekedési kultúra, az utak és a járművek állapota is hozzájárul ahhoz, hogy összességében csehül álljon a kötelező gépjármű-biztosítások piaca, hogy a társaságok több száz millió eurós veszteséget termeljenek évente.
Európai összehasonlításban nálunk szinte a legalacsonyabb a kötelező autóbiztosítás díja. Jelenleg átlagban 100 eurónál kevesebb évente, míg Ausztriában például több mint 250 euró az átlagár, ráadásul a káresetek száma mintegy fele a hazaiaknak, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ott ötször annyi pénzzel gazdálkodhatnak a kötelező biztosításokat forgalmazó társaságok – végez egy rövid számítást kérésünkre Bíró Albin. De a hozzánk hasonló magyarországi díjszabások esetében is kedvezőbbek a piaci feltételek, mert ott egy évre előre bejelentett árakkal lehet részt venni a piaci versenyben, a központi adatbázis pedig segít abban, hogy minden járműre kössenek biztosítást, ráadásul nagyjából ugyanakkora autóparknál az éves kárigény mintegy fele a romániainak.
Hogy lesz-e – és milyen mértékű – drágulás, erre csakis a piac tud válaszolni. Az viszont egyértelműnek látszik, hogy mind a piac, mind a felügyelet, mind az ügyfelek egy ellentmondásoktól terhelt rendszer szereplőiként változásokra számíthatnak.
