Hilib, Haraly, Gelence, három falu egy megye, s még sincs a papnak kenyere. Ki ne ismerné ezt a felső-háromszéki szólásmondást, mely arra utal: ide telepedett őseinknek hatalmas erdőségeket kellett kiirtaniuk, hogy legelőt, kaszálót és szántóterületet nyerjenek – ám az így nyert föld szegény volt tápanyagban, szürke podzol, amit csak rengeteg istállótrágyával lehetett évszázadok során termővé tenni. A megye kifejezés alatt pedig egyházmegyére gondolt az a népesség, amelynek ajkán megszületett a szólásmondás.
Nos, ebben az övezetben fekszik a most 272 lakosú Hilib, a gelencei katolikus anyaegyház filiája, közigazgatásilag 1968-ban Ozsdola községhez csatolták. Akármilyen kicsi falu, a december 9-i választások híre mindenhova eljut. Ez alól ez a falucska sem kivétel, a választási plakátokon az RMDSZ-es és a néppárti jelöltek mosolyognak a járókelőre. Őket még ismerem, de van olyan is, akiről nem is hallottam – mondta egy jócskán őszülő idős asszony –, de amikor hallom-látom, hogy mennyi párt van ebben az országban, s még magyarból is több! Tessék elhinni, hogy képtelen vagyok különbséget tenni közöttük. A román pártok nem is érdekelnek, de a magyarok akaratát is külön kell választani, hogy az ember eldönthesse, mi a különbség, és hova tegye a pecsétet. Áldást várunk – higgye meg – arra, aki értünk Bukarestben hadakozni fog. Áldást a mezőre is, egészségünkre is, de mi, asszonyok, leginkább a jövő esztendei rózsabogyó-termésre. A hilibi asszonyok híre ugyanis már messzi földre eljutott, nagy mesterei a hagyományos módon elkészített, magas C-vitamin tartalmú rózsabogyólekvárnak. A háziipart azonban már nem tudja nyersanyaggal ellátni a falucska mögötti legelős-cserjés hegyaljai terület, s így a bogyógyűjtők messzi vidékekre is elmennek, mert „az aranyat érő lekvár pénz a konyhára!”
A falu bekötőútjának aszfaltozását sürgetik a hilibiek, és elmondták, hogy 40 éves vágyuk ez. Brănduş-Dendyuk Szilveszter ozsdolai polgármester kérdésünkre közölte: teljes iratcsomót tettek le még Elena Udrea miniszter asszony asztalára, aki annak idején meg is ígérte, hogy anyagiakat biztosít a csupán három kilométeres útszakasz korszerűsítésére. A tanulmányok elkészítését (megvalósíthatósági és műszaki) a községvezetés fizette ki, amivel az önrész dolgát is rendezték. Márciusban zöld jelzést kaptak, de a hirtelen kormányváltással minden befagyott, tetszik, nem tetszik, várni kell az új hatalom döntéseire.
A falugondok felől Vitályos Emília tanácstagtól érdeklődtünk, aki elmondta, hogy közben gréderezték és részben feljavították a bekötőutat, és egyre több hétvégi ház épül Hilibben.
– A városiak régi épületeket alakítanak át, s ezekhez igénylik az ivóvíz bevezetését is. Van jó vize a falunak a Nagy-forrásból, ami ötszáz köbméteres tartályból szabadeséssel jut a családi házakhoz. Kanalizálás is kellene, de erről egyelőre csak beszélünk, egyéb még nem történt. Pedig ez fontos lenne. Jó infrastruktúrára vendégforgalmat lehet építeni, ami visszatartana néhány fiatalt, próbálnának itthon megélhetési forrást keresni. Elbeszéltük, hogy legalább község- vagy régió szinten kellene egy szakemberekből álló bizottság, amely felmérné, hogy melyik kis falunak milyen fejlesztési lehetőségei lennének. Van egy kézdivásárhelyi személy, aki egy festői magaslatra házat épített, szenzációs lenne panziónak, csak kikészítéséhez még anyagiak kellenek.
A falu a Nógrád megyei Becske településsel ápol baráti kapcsolatokat, s a hilibiek álmaiba-terveibe ők is besegítenének. Hilib a tiszta levegővel, a gyógyító csenddel, a forrásvízzel és a bioeledelekkel, hagyományos ételekkel, rózsabogyólekvárral és székely vendégszeretettel tudná várni a vendégeket, hogy ne is említsük műemlék jellegű, nemrég feljavított katolikus templomát, a Szent Jánoskor és Szent Istvánkor szokásos búcsúkat, népünnepélyeket.
