Húsz év múlva mennek nyugdíjba a mai negyven-negyvenöt évesek, akik jelenleg az állami társadalombiztosítási bevételek – köztük a nyugdíjalap – közel felét fizetik be. Ez az a generáció, amelyben nagyon sok nem kívánt gyermek jött világra, miután a nagyromán jövőt vizionáló Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor egy elnöki rendelettel hirtelen betiltott mindenféle fogamzásgátlást.
A váratlan, előkészítetlen népszaporulat – a csúcsévnek számító 1968-ban majdnem kétszer annyian születtek, mint 1966-ban, az abortuszrendelet előtt – rengeteg nehézséget okozott: már a bölcsődei helyekért is verekedni kellett (akkor csak négy hónapos gyermeknevelési szabadságot adott az állam), de az óvodákban is létszám fölötti csoportokat hoztak létre, iskolába pedig két váltásban jártak legalább három évig a gyermekek. Szakképzett tanár sem volt elegendő, és bár a nyolcvanas években még minden végzős számára biztosítottak (valamilyen) munkahelyet, aki egyetemet végzett, az pontosan a ’89 utáni gazdasági mélyrepülésbe, a (részben a túlduzzasztás miatt) halódó állami és még nem létező magánvállalatok közé pottyant ki friss munkakeresőként.
Mégis, húsz év után ez az 1,7–2 millió ember viszi a hátán az ország terheinek jelentős részét, hiszen jelenleg mindössze 4,3 millióan fizetnek adókat és járulékokat; további kétmillióra becsülik azok számát, akik feketén dolgoznak, vagy olyan állami vállalatoknál, amelyek nem utalják át a társadalombiztosítási pénzeket. Ebből él a 19 milliós állam – illetve vegyünk csak 16 milliót, mert hárommillió román állampolgár külföldön tartózkodik –, ebből kell egészségügyi ellátást, iskolákat fenntartani, utakat építeni, és az ötmillió nyugdíjat is ebből kell kifizetni. Azok az összegek ugyanis, amelyeket a mai idősek fizettek be, már rég elúsztak a Dâmboviţán.
Ez persze nagyon igazságtalan, különösen a mai kis- és átlagnyugdíjakat ismerve, de javulásra kevés a remény: a gazdasági elemzők figyelmeztetése szerint a nyugdíjpénztár bevételei egyre csökkennek, kiadásai azonban növekednek. A legfrissebb hivatalos adatok szerint a mai romániai nettó átlagnyugdíj a nettó átlagbér 48,5 százaléka – húsz év múlva azonban a mai negyvenesek az utolsó bérük alig 15, jó esetben 20 százalékát kaphatják meg, ha a jelenlegi nyugdíjrendszer és népességfogyási ütem marad. Ezt a magánnyugdíjpénztárakat felügyelő bizottság alelnöke jelentette ki minap, arra biztatva az érintetteket, hogy próbáljanak másféle megtakarításokhoz folyamodni, beruházni, mert húsz év alatt még biztosíthatják maguknak a nyugodt(abb) öregséget. Ezek szerint a mai huszonéves munkavállalóknak nem is érdemes az állami nyugdíjalapba fizetniük – készült ugyan több javaslat a már előre látható összeomlás kivédésére (a nyugdíjkorhatár és/vagy a nyugdíjjárulék emelésétől a járandóságok befagyasztásáig, illetve a gyermekvállalás és a bevándorlás ösztönzéséig), de egyik sem nagyon megnyugtató.
És ha a román kormányok elmúlt évtizedekben tanúsított előrelátását tekintjük, jogos az aggodalom.
