1860-ban a berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor gyertyákkal díszített, kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a gyerekeknek a karácsonyig még hátra lévő idő múlását. Innen ered a keresztény világban elterjedt szokás.
Vasárnaponként eggyel több gyertyát kell meggyújtani, és mire elérkezik karácsony este, addigra az egész fenyőfa is fénybe borul. A koszorú fenyőágból készül, amelynek zöld színe az eljövendő reményt jelképezi. Az adventi dísz azért koszorú, mert a kerekség az örökkévalóságot jelenti, a négy gyertya pedig a hit, a remény, a szeretet és az öröm szimbóluma.
A gyertyák színe a meggyújtás sorrendjében: kék, piros, fehér és lila, és egy-egy, vasárnaponként érkező angyalra utal. A karácsony előtti negyedik vasárnap érkezik egy kék köpenybe öltözött angyal, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A következő vasárnap piros palástú angyala már a tiszta szeretetet sugárzó embereket keresi. A harmadik vasárnap fehér angyal jön, kezében fénysugarat tartva, és megérinti a sugárral azt, akinek tiszta szeretet lakik a szívében. A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és a béke dalát énekli. E daltól a földben szunnyadó valamennyi mag felébred, így újul meg tavasszal is az élet.
Létezik egy másik, közismertebb színmagyarázat is. A keresztény tanítás szerint az advent hagyományos színe a lila, ami a bűnbánat és a megtérés jelképe. A koszorú négy gyertyája közül – a meggyújtás sorrendjében – az első, a második és a negyedik lila, míg a harmadik, a rózsaszín a közelgő ünnepet jelképezi.