Fityisz a hitelezőknek
Mint kiderült, a cég adóssága csillagászati összegre rúg: egymilliárd eurót, pontosabban 4431,371 millió lejt kellene kifizetnie üzletfeleinek. Mindezt úgy érte el, hogy a Cornu–Caraiman nevekkel fémjelzett tulajdonosi társulás saját érdekeltségű cégei felé halmozott fel kétes adósságot. Az adósságfelhalmozás szándékossága az utóbbi három év pénzügyi forgalmából is kitűnik. 2009-ben 124, 2010-ben 178 és 2011-ben újból 124 millió euró volt a Confort for­galma – azaz az adósság nagy százaléka idei.
A gyűlésen nyilvánosan kijelentették: a kinnlévőségüket eddig követelő 222 jogi és magánszemély, bankintézmény, önkormányzat közül személyesen 42 cégben érdekeltek – ezek között van olyan, amelyiket a Conforttal egy címen jegyezték be. Mi több, családtagjaikon keresztül magánszemélyként is több százmillió eurót követelnek a fize­tésképtelenné nyilvánított Con­forttól. Mind­ezzel Cor­nuék azt érték el, hogy 85 százalékos szavazati joggal bírnak a hitelezők közgyűlésében és minden, a cég jövőjét illető kérdésben. A követelést benyújtó Kovász­na megyei cégek – a fontosabbak: Conico, Elco, Consic, WayOut – a szavazati jogok egy százalékát sem bírják. Így történhetett meg, hogy minden érvelésük ellenére a múlt heti gyűlésen eldöntetett, a céget újjászervezik, változatlanul működik tovább. Magyarán ez azt jelenti, hogy folytatja eddigi tevékenységét, s az évente megvalósított bevételből finanszírozza önmagát, szóba sem jött a hitelezők kifizetése. Az erőviszonyok szerint nem kétséges, hogy a hitelezők többsége elfogadja a következő három évre szóló újjászervezési-működési tervet is. Az ebben előrejelzett profit szerint a hitelezők – főként azok, amelyeknél nem érdekeltek a Confort tulajdonosai – az elkövetkező ötven évben sem fogják megkapni kinnlévőségüket – mutatott rá a Consicot képviselő Tulit Zsombor.

Harmincezer tömbházlakás ára
Hogy mekkora összeget jelent az egymilliárd euró, amivel a temesvári cég tartozik üzletfeleinek, a WayOut tulajdonosa, Vári Barna érzékelteti: a megyében harmincezer jó fekvésű, háromszobás tömbházlakást lehetne megvenni belőle. Gyakorlatilag ebből a pénzből kifizethető lenne Sepsiszentgyörgy és Barót minden tömbházlakása!
A háromszéki cégek eddigi jegyzett követelései a következők: Conico 3,756 millió lej, Elco 3,039 millió lej, Consic 1,41 millió, WayOut 0,743 millió, Wonderland 0,911 millió, Spiret 0,114 millió, mindezek mellett az EuroTopo 6200 lejes kinnlévősége akár kicsinek is tűnhetne. A sort a Hargita megyei alvállalkozó cégek folytatják, amelyek ugyancsak részt vettek A borvíz útja kivitelezésében, viszont esetükben a követelt kinnlévőség sokkal kisebb, összessé­gében nem éri el az 50 ezer eurót. A bölöni munkaponton dolgozó, brassói székhelyű, Vincze Árpád tulajdonában lévő Hippodamos Pro Kft. több mint egymillió lejt vár a Conforttól – az ebből adódó pénzügyi problémák miatt a céget fizetésképtelenné nyilvánították, embereit is elbocsátotta.
A Confortnál maradt kinnlévőség komoly gondot okoz a vállalkozóknak, A borvíz útjába többnyire banki kölcsönből fektettek be, a kamatot, részleteket a pénzintézetek és beszállítók továbbra is felszámolják. Fleckhammer Otto, az Elco többségi tulajdonos igazgatója elmondta: több mint egy éve havonta 20 ezer lejes kamatot fizetnek – ha ebből csak ötezret fordíthatna a rászorulók megsegítésére, máris nagyon sokan tehetnének a közösségért. Oda jutottak, hogy az állam felé is tartoznak, ami pedig ezelőtt soha nem történt meg – magyarázta. Ha nem kapják meg pénzüket, még cége felszámolását sem tartja lehetetlennek. Akkor pedig számos háromszéki család marad jövedelem nélkül – mindez azért, mert a neki járó pénzt mások élvezik. Fleckhammer véleménye szerint A borvíz útja beruházás körül még sok kérdés feltevődik – ezekre az idő vagy az illetékesek adnak majd választ.

Mit ér a befektetés?
Mi a haszon eddig A borvíz útjából? – kérdezik továbbá a károsultak. Több mint egy éve elkészültek a munkálatok, de a létesítmények azóta is üresen állnak, a medencékbe még soha nem került borvíz. Ennyi pénzből egyéb hasznos megyefejlesztési tervet is véghez lehetett volna vinni, a helyi közösségek valós hasznára. A megyei tanács megrendelőként többször tárgyalt a Confort képviselőivel, társfinanszírozóként jobban oda kellett volna figyelnie a beruházás menetére, nem kellett volna engednie, hogy erre a sorsra jussanak a helyi vállalatok. Fleckhammer Otto patetikusan jegyzi meg: nem hitte volna, hogy egy olyan munkálatnál, ahol a megrendelő a megyei tanács, a pénzügyi források helyi közpénzekből és uniós (Phare program) pénzekből állnak, ilyen módon be lehet csapni helyi vállalkozásokat. Felvetődik a kérdés: milyen bűvös körök mozognak a „beruházások” körül, és kiknek az érdekeit képviselik? – mert ezek szerint a háromszéki közösségét nem.