Mondhatnánk, ha Aldoboly, akkor erdő. Szinte már közhely erről írni-beszélni – gondolhatná a kívülálló, ám azok az aldobolyi örökösök, akiknek szülei száz hektárokat vásároltak meg, hogy a családok eljövendő nemzedékeinek tűzifáját biztosítsák, „ha a Nemere seperi a havat a Foglány felé”, nos, ők nem így gondolkoznak.
Per hátán per
– Annyiszor kell írni a mi bajunkról, ahányszor jobbra vagy rosszabbra fordul erdőink sorsa – hangzott az egyre hevesebb panasz a volt faluháza előtt várakozók ajkáról. – Mert hihetetlen, hogy rohannak az esztendők, változik a megye- és a községvezetés, és mi nem kapjuk vissza a szomszédos dobollói Piliske oldalából az erdőnket. Javainkért jobbára a helybeli asszonyok hadakoznak. Csergő Marika néniék járják-róják a törvény útját, az ügyvédeket, halomra gyűjtik az adatokat, amelyek azt bizonyítják, hogy ebben az országban nem lehet bízni az igazságszolgáltatásban, kiskirály Dobolló polgármestere. Hiába a papír, hiába mondja száz ember egyszerre, hogy ez a miénk volt, perelni kell, költeni a pénzt, ügyvédet szállítani Dobollóra, ha valamelyes reménység felbukkan.
Így a közvélemény, s közben zajlanak az események: pincébe, padlásra került a szárazság miatt híjával termett gabona és krumpli, tombol az Alvégen is a választási kampány, fogy a vegyes lakosságú település magyarsága, öregedik Aldoboly olyannyira, hogy az elemista korú magyar gyerekek is román osztályba járnak. Nincs annyi belőlük, hogy anyanyelvükön tanulhassanak. Megszüntették a helyi postaszolgálatot, a sajtót lapunk terjesztője révén ugyan megkapják, de a többi szolgáltatás zöméért, ha sürgős, a községközpont postahivatalába kell menni.
No, de jobb hír is járja, például felújíttatja a református egyházközség a volt felekezeti iskola épületét, oda költözik majd a családorvosi rendelő, egyházi küldöttség látogatott Svájcba, új testvérgyülekezeti kapcsolat született. Baj és szegénység ide vagy oda, fogy a jelen esztendő, pillanatra megállnak az emberek, várják a Megváltót, akiben soha nem csalatkoztak, várják karácsonyt, találgatják, vajon milyen esztendő virrad rájuk 2013-ban.
– Nálunk, sajnos, folyik a most divatos közéleti labdázás. Papírjaink vándorolnak – meséli Csergő Mária, az erdő-közbirtokosság ügyeinek intézője, aki az illyefalvi községi tanácsnak is tagja. – 174 hektár, papíron visszaszolgáltatott közbirtokossági erdőnket évek óta kérjük vissza a dobollói földosztó bizottságtól, sikertelenül. Állítólag a most Prázsmárhoz tartozó Farkasvágónak (Lunca Câlnicului) is volt valamikor ugyanott 68 hektár erdője (1944 után Aldobolyhoz tartozott!), amit ők is visszakövetelnek, de papírt nem tudtak felmutatni, s megáll az ész, mert a dobollóiak még azt is ki akarják venni a mi területünkből! Dobolló ragaszkodik álláspontjához, miszerint azt az erdőt, amit mi visszakértünk, kisajátította a román állam, de erről semmilyen véglegesítő kifizetési bizonylatot, aktát nem tudtak felmutatni. A mi telekkönyvünk tiszta, úgy van eredeti formában, ahogy abba a mi erdővagyonunkat a monarchia idején bevezették. 1940 után, amikor mi Romániánál maradtunk, ismét történt államosítás, de arról sem tudtak papírokat felmutatni. Amikor visszaigényelték ezt az erdőt az aldobolyi illetékesek, a Kétág-katonaság név helyett Testvériségre keresztelték, mert helybeli román tulajdonosai is vannak a birtokosságnak, s azt hitték, hogy ez nyom valamennyit a latban! Sajnos, semmit sem! A vagyon és a pénz az úr! A megyei földosztó bizottság visszaadta nekünk az erdőt, a birtoklevelet a dobollóiak kivették, és ott tartják maguknál, amire nekik joguk nincsen. Így mi bepereltük a dobollói földosztókat, s közben az említett kisajátításra hivatkozva Dobolló is beperelt minket. A mi perünket időközben felfüggesztették, és az övéket áttették a bodzafordulói bírósághoz, azóta állandóan halasztást kérnek. Most kénytelen vagyok én is beülni a levéltárba, hogy újabb bizonylatokat szerezzek. Még el sem mentem kutatni, s megkaptam az értesítést, hogy a pert Bodzafordulóról visszahelyezték a sepsiszentgyörgyi bírósághoz, és beidéztek Szentgyörgyre! A dolognak van egy másik oldala is: mi még visszakértük 199 hektár erdőbirtokunkat ugyancsak Dobollótól, amire eddig még nem is válaszoltak! Ez lesz majd a második felvonása a táncnak! Dobollónak egy darab erdője sem volt, s most 750 hektár szerepel a nevükön, s még a miénk is kellene...
Svájci látogatás
Befejezés előtt áll a templom melletti volt felekezeti iskola épületének felújítása. Látogatásunk idején ködben-hidegben is folyt a munka. Szép, mutatós, olyan, mint az ékszer.
– Felekezeti iskolánkat államosították annak idején – tájékoztatott Benke János református lelkipásztor. – 2007-ben kapta vissza az egyház nagyon leromlott állapotban, addig óvoda működött benne. Úgy sikerült felújítani-alakítani, hogy egy kis konyha is legyen benne, ha valamilyen alkalomra akár mi, akár a faluközösség a gyülekezeti termet közösségi célokra is igénybe veszi. Az épületben kap helyet a családorvosi rendelő s mellette váróterem. Hála Istennek összejöttek az anyagiak is: a mi pénzünket pótolta a megyei tanács, ahová pályáztunk, anyagiakkal segített az illyefalvi községvezetés és a flimsi testvérgyülekezetünk. Örvendek, hogy a munkálatoknál segítettek kalákás híveim is. Ezzel egy időben sikerült kialakítani a templomot körülölelő szárító-levegőztető-szigetelő rendszert is. Ha velünk lesz a Fennvaló, április 14-én megtartjuk a gyülekezeti ház közös avató-szentelő ünnepségét.
A svájci látogatásról kérdeztük Csergő Mária presbitert, aki elmondta, hogy régebbi ismeretség révén alakult ki az új kapcsolat a flimsi református gyülekezettel, 5000 eurót adományoztak az ottani hívek az aldobolyi egyháznak, és külön 2700 eurót küldtek, hogy a dobolyiak ellátogathassanak hozzájuk. Nagyon jól fogadták őket. A flimsi lelkészi és gondnoki család a nyáron Aldoboly vendége volt, erősítették a baráti kapcsolatokat. Az áprilisi avató-szentelőre meghívják a testvérgyülekezet küldöttségét is.
