Tél küszöbén is akad még gondja a gyümölcsfák szemzőjének-oltogatójának, aki kedden ünnepelte születésének 85. évfordulóját. A fagy s a kertbe tévedő vadnyúl is tehet kárt a szépen növekedő csemetékben. Beköszöntöttek a hidegek, alvásra szenderültek a gyümölcsfák hajtásai Barátoson.
– Ezeket az almákat, körtéket és szilvafákat az unokámnak készítem, aki gyümölcsöst létesít a sepsiszentgyörgyi Mező utcában – adta tudtunkra Juhos József barátosi nyugalmazott természetrajz-földrajz szakos tanár, az iskola egykori csemeteiskolájának létesítője-kezelője. – Nagyobbik fiamnak, Juhos Csabának szép csemetése van Szacsván, ott is én szemeztem több fát.
A tanár úr elmondta: csak helyi fajtákat szemzett-oltott, mert azok alkalmazkodtak már az itteni éghajlati és talajviszonyokhoz. Sok az olyan gyümölcsöskert a faluban, ahol az ő oltványai már ontják a termést. Egyik tanítványa egy körtecsemete helyett kettőt vitt haza az iskolakertből. A két egyforma gyümölcsfa miatt háborgott az édesanyja, hogy neki egy alma kellett volna, és két körtét hozott a gyerek. Évtizedek múltak el, s amikor a már termő fát ki kellett vágni, mert akadályozta az építkezést, az asszony megsiratta!
Juhos József édesapja széki család sarjaként került Brassóba, majd házasság révén Barátosra, ahol vasutasként élte le életét. Fiával többször ellátogattak a széki rokonokhoz. A fiú a kézdivásárhelyi Kantában érettségizett 1948-ban, a tanítói pálya iránt érzett hivatást. Képesítő vizsgát tett Sepsiszentgyörgyön, és más évben sikerrel felvételizett a kolozsvári Bolyai Egyetemre, ahol 1956-ban államvizsgázott. Nosztalgiával gondol vissza Székelytamásfalván eltöltött éveire, ahol már gyakorolta a gyümölcsfák szemzését-oltását. Id. Tusa János tamásfalvi tanár kollégája s annak felesége pedig Juhos József tanítványa. Ahányszor tehette, meglátogatta tamásfalvi ismerőseit. Innen került a barátosi iskolához 1961-ben, itt tanított-oktatott 1988-ig, nyugalomba vonulásáig. 1989-től özvegy. Magányában – bár szép családja van, Sepsiszentgyörgyön élnek gyermekei – csak facsemetéivel beszélget, lapunk rendszeres olvasója, a mellékletében megjelenő, fákról szóló rejtvények megfejtője. Sok kedves tanítványára emlékszik, többek között Kató Béla püspökhelyettesre is, aki Barátoson járt iskolába.
– Nagyon szerette az én tantárgyaimat a helybeli Szász Ferenc – mondta –, aki az én faiskolámban tevékenykedett. Itt él Barátoson, műhelymester.
Hosszúra nyúlt a gyümölcsfákról szóló beszélgetésünk: batul, pónyik, a ma már elfelejtettnek bélyegzett nyári fehér klárt említette, és a kisasszonyalmát, ami szerinte barátosi különlegesség. Nem örökölte senkitől a pomológia iránti érdeklődést, sem apjától, sem tanáraitól, egyszerűen vonzalmat érzett iránta, hasznos, olyan foglalkozásnak találta, amit tanítványai, ha megszerették, sikerrel folytathatnak egy életen át. Miként a régi iskolai versike is mondja: „Nem magáért tette, másért cselekedte, unokái emlékét áldják is érette!”
– Megajándékozom egy barátosi téli almafajtával, a Márk családtól vettem az oltóágat – mondta. – Jó mély gödröt ásson, s az aljába helyezzen porganyét. Erre a rétegre pár centi vastag fekete talajt. Agyagosabb földből és tehéntrágyából keverjen olyan sűrű hibókát, hogy amikor a csemete gyökereit belehelyezi, ragadjon rá a pép. Erre következik a gödörből kiásott felső fekete talaj, majd az, amit alóla szedett ki. Öntsön rá egy veder vizet, s az egészet takarja be jó vastagon avarral. Tavasszal örvendezzen, amikor bontja a rügyeket, s ha virágba borul, és megéri, hogy teremjen is, gondoljon reám!
