Élcelődésektől nem mentesen, de civilizáltan zajlott kedd este a két sepsiszéki-erdővidéki szenátorjelölt lapunk által kezdeményezett vitája. Azért esett választásunk a néppárti Toró T. Tiborra és az RMDSZ-es Klárik Lászlóra, mert úgy gondoltuk – s ebben nem csalódtunk –, nemcsak saját, de pártjuk álláspontja is tükröződik válaszaikban. A majdnem kétórás eszmecserét teljes terjedelmében nem közölhetjük, de megismerhetik olvasóink a két jelölt hat, általunk fontosnak ítélt kérdéskörben megfogalmazott válaszát és egymásnak szegezett kérdéseiket, válaszaikat.
– A kampány során végigjárták választókerületüket, hogyan látják, melyek a sepsiszéki-erdővidéki emberek legnagyobb gondjai, szenátorként milyen problémák megoldására tudnak javaslatot tenni?
Klárik László: Nekem nem kellett kampányolni, hogy megismerkedjem Háromszék problémáival. Én – versenytársammal szemben – itt születtem, itt nőttem fel, itt élek. Mindennap járom Háromszék településeit. Ott voltam, láttam az emberek arcán a keserűséget, amikor az árvíz elöntötte a településeket, de ott voltam és láttam az emberek arcán az örömet, amikor például a bardoci iskolában a nyugdíjas néninek az unokája újraépített, felújított iskolaközpontban kezdte meg a tanévet. Ott voltam az emberek között akkor is, amikor utakat adtunk át, vízhálózatot, csatornarendszert, iskolát, orvosi rendelőt, kultúrotthont, diakóniai központot, azért, hogy közösségünk gyarapodni tudjon. Ott voltam a gyárcsarnokban, amikor a Valkes Kft., vagy az Autoliv munkahelyeket teremtett Sepsiszentgyörgyön, ott voltam a LAM Alapítványnál, ott voltam a háromszéki szarvasmarhatartók egyesületénél, amikor a háromszéki gazdák problémáira kerestük a megoldást. Válságos időket élünk, de Háromszék, Sepsiszentgyörgy rengeteget fejlődött. S bár Erdővidéknek, Sepsiszéknek, Sepsiszentgyörgynek különböző kihívásokkal kell szembenéznie, vannak közös problémák: a mindennapok biztonsága, gyermekeink jövője, az élhető, civilizált életkörülmények megteremtése. Ezeket akarom fölvállalni.
Toró T. Tibor: Nem itt születtem, valóban, de azt hiszem, a tisztesség és az elkötelezettség nem szülőhely kérdése. Jó szívvel fogadtak itt, régi barátok, ismerősök segítettek megismerkedni Háromszék konkrét gondjaival. Két dolgot említek, amely sokkszerűen ért, az első a félelem és kiszolgáltatottság. Ez azért szomorú, mert nem a román hatalomtól félnek itt az emberek, hanem saját elöljáróiktól. Olyan félelemháló szövi át most Székelyföldet – és ez Háromszéken sem idegen –, amely gúzsba köti a vállalkozókedvet, a kreativitást, az önbecsülést. Fél az egyszerű ember a polgármestertől, mert nem ad igazolást, fél a lelkipásztor a párttól, mert nem fog neki pénzt szerezni a templom kimeszelésére, fél a vállalkozó, mert ha nem áll be a sorba, ellehetetlenítik a vállalkozását, fél a civil szervezeti vezető, mert nem nyer a pályázata. A nyilvánosság és átláthatóság hozhat megoldást, olyan vezetőket kell választani, akik szolgálatnak tekintik a hatalom gyakorlását. A másik nagy probléma a szegénység, ez is főleg vidéken, bár Sepsiszentgyörgyön is jóval több a kéregető ember, mint amit máshol tapasztaltam. Faluhelyen nagyon kevés a fiatal, mert elmennek, sok az idős és beteg ember. Mindezekre a kérdésekre, a szegénységre is, úgy gondolom, a megoldás az autonómia.
Klárik László: Én azt hiszem, mi, székelyek inkább vagyunk ismertek a virtusról, mintsem a félelemről. A szegénység, igen, de ezzel is vitatkoznék. Elismerem, ebben nagyon sok tennivalónk van, programunkban kiemelt helyen szerepel az emberek életminőségének javítása, de nem vagyunk szegények, lélekben gazdagok vagyunk, fejlődőképesek vagyunk.
Toró T. Tibor: Valóban közös a célunk. Szabad, büszke embereket szeretnék látni, nem olyat, aki lehajtja a fejét elöljárója előtt, hanem aki kimondja az igazat még akkor is, ha az neki kellemetlenséget okoz. Minden politikai párt, a történelmi egyházak, civil szervezetek számára közös feladat visszahozni a szabadságot, hogy ne a félelem uralkodjék.
– Szenátorként mit tehet majd a székelyföldi gazdaság fellendítése, a vidék infrastruktúrájának fejlesztése érdekében, ehhez milyen törvényekre lenne szükség?
Toró T. Tibor: Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács két esztendővel ezelőtt összeterelte a szakértőket, a gazdaság- és régiófejlesztésben járatos politikusokat, és kidolgozta a gazdasági összefogás programját, a Mikó Imre-tervet. Ezzel azonosította azokat a kitörési pontokat, amelyek mentén el lehet érni azt, hogy Erdély három nagy régiója, Partium, Közép-Erdély és Székelyföld a maga erősségeit tudja kiaknázni. Az új parlament első feladata a költségvetési törvény elfogadása lesz, és itt már érvényesíteni lehet a Mikó Imre-tervben meghatározott operatív programok finanszírozását. Ezeket három forrásból kell finanszírozni, az első a központi költségvetés mindaddig, amíg az autonómia rendszere nem jön létre, de az EU-s források is ennek a szolgálatába állíthatóak, a harmadik forrás pedig a magyar állami költségvetés. Amit tapasztaltam még: Székelyföldön nem túl magas a pályázási kultúra. S negatívum, hogy a központi infrastrukturális fejlesztések nem veszik figyelembe a helyi prioritásokat.
Klárik László: El szeretnék oszlatni egy tévhitet: Háromszék, Székelyföld nem tartozik a gyengén fejlett megyék közé, a jó középmezőnyben helyezkedik el. Háromszéken nincs olyan község ebben a pillanatban, ahol az elmúlt négy évben ne valósítottunk volna meg egy nagy közberuházást, vagy ne lenne megvalósítás alatt. Több mint 60 településen vízvezetéket tettünk le, csatornáztunk, több mint 120 kilométer utat és hét hidat építettünk. Támogatom, hogy megreformáljuk az agrárpolitikát, versenyképessé tegyük a háromszéki gazdákat, az itteni piacokon ne a lengyel, a török termékeket, hanem a helyieket értékesítsük. Támogatom, hogy egész Háromszék kapja meg a hegyvidéki státust, és kiemelten lehessen támogatni a gazdákat. Sepsiszentgyörgy ma az ország legdinamikusabban fejlődő városai közé tartozik, csak az elmúlt évben 1400 új munkahellyel gyarapodott. Erdővidék altalajkincsekben nagyon gazdag, ennek értéke több mint ötmilliárd euró. Támogatom, hogy módosítsuk a bányatörvényt, az altalajkincseket mi hasznosítsuk, erre alapozhatjuk Erdővidék iparosodását.
Toró T. Tibor: 22 év alatt eléggé lepusztult Székelyföld az altalajkincsek felhasználása szempontjából, kifosztottak rendesen. Nem kellett volna 22 évet várni, de ez nem Klárik László hibája, hanem a párttársaié, akik kormányon voltak 16 éven keresztül, és hagyták ezt. Azzal nem vitatkozom, hogy mennyire szegény vagy nem szegény Háromszék, szerintem sem az, de a munkanélküliség Erdélyben itt a legmagasabb, az átlagfizetés a legalacsonyabbak közé tartozik, és bizony nem dicsekedhet a gazdaság fejlettségével sem.
Klárik László: Ez történik, amikor valaki csak a statisztikai évkönyvekből próbál megismerni egy térséget. Sepsiszentgyörgyön jelenleg 2,8 százalékos a munkanélküliség, az egyik legkisebb az országban, és az elmúlt négy évben itt 22 százalékkal nőtt az átlagfizetés. Az elmúlt négy évben Háromszéken több mint 400 millió euró uniós pénzalapot hívtunk le. Nem igaz, hogy nincsen pályázati kultúra.
– Még Székelyföldön is vannak gondok az anyanyelvhasználat terén, elsősorban a közintézményekben, a probléma sokkal súlyosabb Közép-Erdélyben és a szórványban. Milyen javaslatai vannak a kérdés rendezésére? Az anyanyelvű oktatás kérdése is csak részben megoldott, államilag finanszírozott, önálló magyar egyetem továbbra sincs, van-e javaslata a helyzet jobbítására?
Klárik László: Valóban vannak gondok Székelyföldön is, a magyar nyelvhasználatra azonban létezik törvényes keret, gondok az alkalmazásban adódnak. Egyes kollégáim azt javasolták, vigyük be a közigazgatási törvénybe, hogy a prefektust le kell váltani, ha nem szerez érvényt a törvényeknek. Szerintem a prefektusi intézményt fel kell számolni. Le kell váltani viszont azt az intézményvezetőt, aki nem biztosítja a magyar nyelv használatát intézményében. Felelősségem teljes tudatában mondom: nem fogok megszavazni olyan alkotmányt, amely nem garantálja, hogy regionális hivatalos nyelv legyen a magyar. Közép-Erdélyben és a szórványban mások a problémák. Jelenleg a közigazgatási törvény garantálja, hogy ahol 20 százalék a kisebbség részaránya, ott a kisebbség nyelve hivatalos nyelv. Támogatom, hogy ezt a 20 százalékot csökkentsük 10 százalékra. Ez lehetővé teszi, hogy Kolozsváron ismét hivatalos nyelv legyen a magyar. Nekünk, magyaroknak szívügyünk az önálló Bolyai Tudományegyetem, de ez hosszú harc. Addig is napról napra építenünk kell az erdélyi magyar felsőoktatást, évről évre újabb magyar szakokat hozunk létre, kineveljük azokat a fiatalokat, akik professzorai lehetnek a magyar tudományegyetemnek. A magyar kormány jövő évtől 300 millió forinttal támogatja a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet azért, hogy hozzon létre itt, Sepsiszentgyörgyön egy mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, vadgazdálkodási szakot. Támogatom azt az elképzelést, hogy a Székelyföldön jelen levő szakokkal, tagozatokkal alapítsuk meg a Székelyföldi Tudományegyetemet.
Toró T. Tibor: Sok az együttműködési felület az RMDSZ jelöltjével, ami a nyelvhasználatot és az oktatást illeti. Sajnos, még itt, Székelyföldön sem használjuk ki a törvény adta lehetőségeket, bár itt természetes, hogy a magyar hivatalos nyelv kellene hogy legyen, és azt hiszem, közös platformot alakíthatunk ki, hogy együtt kérjük ezt. Ami az oktatást illeti, két szempontot említenék a nagyon vaskos csomagból. Egyik a felekezeti oktatás helyzetére vonatkozik. 2003-ban az RMDSZ arra biztatta a magyar közösséget, szavazza meg az alkotmányt, mert benne van a felekezeti oktatás. Azóta eltelt egy évtized, és a felekezeti oktatás kérdését nem sikerült rendezni. Holott nagy hagyománya van, és szükség is lenne rá, felekezeti iskoláink mindig is a nemzetre nevelés fontos intézményei voltak. Ami a román nyelv oktatását illeti, azzal szembesültem itt, Székelyföldön, hogy nem nagyon tudnak románul, és nem azért, mert nem akarnak, hanem mert itt nem tanítják rendesen a román nyelvet. Erre pedig megvan a lehetőség, vagy ha nem, el kell végezni azokat a módosításokat, amelyek ezt lehetővé teszik. Örülök a székelyföldi egyetem javaslatának, mi is azt akarjuk, legyen az erdélyi magyar felsőoktatásnak szerves része a székelyföldi egyetemi hálózat, Marosvásárhely–Udvarhely–Csíkszereda–Sepsiszentgyörgy tengellyel. Jó lenne, ha sikerülne érvényt szerezni a román–magyar kormányülésen elfogadott szándéknyilatkozatnak, és ha közös egyetemeinket nemcsak a magyar, hanem a román kormány is támogatná. Itt is lesz egy közös feladatunk.
Klárik László: Rengeteg a közös vonás programjainkban, és én egyre értetlenebb vagyok Toró Tiborékkal szemben, hogy miért nem fogadták el a felajánlott együttműködést.
Toró T. Tibor: Nem emlékszem, hogy felajánlottátok volna. Most azonban az oktatásról: a megoldást a teljes körű oktatási autonómia jelentené, mint az integrált erdélyi autonómiakoncepció szerves része.
– Milyen lépésekre van szükség a következő időszakban ahhoz, hogy az erdélyi magyarság közelebb kerüljön autonómiatörekvéseinek megvalósításához?
Toró T Tibor: Hét lépést látok szükségesnek. Az első az összmagyar konszenzus megteremtése, ez nincsen meg, az autonómia csak másodlagos, és esetleg retorikai szinten jelenik meg az RMDSZ szövegeiben. Sok RMDSZ-vezető tulajdonképpen ellenérdekelt ebben. Abban érdekeltek, hogy Bukarestben nyelvi jogokat, infrastrukturális fejlesztéseket harcoljanak ki, ezt hozzák haza, és így szerezzenek szavazatokat. A második lépés a közakarat felmutatása, az utca mozgalmi erejének a felhasználása, ezért szerveztünk tüntetést néhány nappal ezelőtt itt, Sepsiszentgyörgyön. A harmadik a társadalmi vita a román politikummal és az értelmiségi elittel. Minden eszközt fel kell erre használni, nem lehet azt megtenni, hogy amikor ez a kérdés napirendre kerül, akkor a magyar szavazatokon bejutott képviselőink vagy távoznak, vagy hallgatnak. A negyedik: állandó parlamenti offenzívában kell lenni. Az ötödik a helyzetteremtő és helyzetkihasználó politika, a mérleg nyelve szerepének kihasználása. A hatodik: az összmagyar nemzetegyesítés programjába bevinni az autonómia kérdését, kihasználni a magyar állam diplomáciai erejét, elismertségét, azt a politikát, amelyet most Orbán Viktor kormánya képvisel. Az utolsó az európai dimenzió: akkor lesz Székelyföldön területi autonómia, Erdélyben kulturális autonómia, ha az autonómia ügyét sikerül európai üggyé tenni, és itt látok egy jó együttműködési felületet az európai polgári kezdeményezés ügyében.
Klárik László: Ahhoz, hogy az autonómiát elérjük, két síkon kell tevékenykednünk. Az első, hogy megteremtsük a jogi feltételeket, és ezt egyféleképpen lehet, az alkotmánynak kell garantálnia, hogy létezhetnek autonóm régiók. A másik a mindennapi munka. Székelyföldön hozzuk létre azokat a testületeket, azokat a szervezeteket, amelyek képesek lesznek ellátni az autonóm Székelyföld politikai és adminisztratív funkcióit. Mi dolgoztunk ezen, Antal Árpáddal és Tamás Sándorral ezelőtt 8 évvel hívtuk életre a Pro Regio Siculorum egyesületet. Elindítottuk együtt a Milyen Székelyföldet akarunk, a Sikeres Székelyföld konferenciasorozatot, együtt cselekvésre hívtuk a székelyföldi értelmiségieket. Létrehoztuk a Pro Regio Siculorum-ösztöndíjakat, kidolgoztunk decentralizációs kerettörvényt. Évente teszünk le árnyékjelentéseket a nemzetközi szervekhez a kisebbségi jogok tiszteletben tartásáról. Együtt dolgoztuk ki Székelyföld fejlesztési stratégiáját és a Potsa József-programot, amely az autonóm Székelyföld kormányzati programja lesz, és erre fogjuk felépíteni Székelyföld kormányát, a székelyföldi minisztériumokat. Vállalom, hogy részt veszek abban a csapatban, amely aktualizálja az autonómiastatútumot, és vállalom, hogy RMDSZ-es szenátorként ezt beterjeszti csapatom. Vállalom: a választások után kialakítjuk azt a reprezentatív politikai testületet, amely a majdani autonóm Székelyföld parlamentjeként működhet.
Toró T. Tibor: Örülök, hogy Klárik László vállalja mindezt, de meg kellene beszélnie párttársaival, hogy ők is vállalják-e. Kicsit kettős beszéd ez, nem Klárik Lászlóra jellemző, de a mögötte álló pártra nagyon. Egy friss eset: a Kolozsvár melletti Szászfenesen a Néppárt Föderális Romániát, Európai Erdélyt, Autonómiát feliratú óriásplakátját eltávolította önkényesen a polgármester. A megyei választási bizottságban megnyertük az óvásunkat, az Országos Választási Bizottság igazat adott a szászfenesi polgármesternek, és ezt az RMDSZ-es bizottsági tag szavazatával tette.
Klárik László: Ami a mögöttem álló szervezetet illeti, nem Albert Álmos ül ebben a székben, én Klárik László vagyok. Igen, Albert Álmost azért is tette félre a mögöttem álló szervezet, mert nem vállalta fel ezt az ügyet. Ami az EMNP hétpontos autonómiatörekvését illeti, nagyon fontos dolgok, de legyünk komolyak, ezek kimerülnek a kinyilatkoztatásban. Fontos a kinyilatkoztatás, de mellé kell tenni a munkát is. Ahogy itt, Székelyföldön fogalmaznak: könnyebb a munka mellé tenni a kiáltást, mint a kiáltás mellé a munkát.
– Küszöbön az ország területi-közigazgatási átszervezése. Az RMDSZ új fejlesztési régiók kialakítását javasolja, az EMNP az ország föderalizációját autonóm térségekkel. Hol találkozik és mond ellent egymásnak a két elképzelés?
Klárik László: Számtalan tanulmány, de tények is bizonyítják, hogy képtelenek vagyunk hatékonyan lehívni az uniós támogatást, ami azt bizonyítja, hogy Románia jelenlegi regionális felosztása rossz formailag és rossz tartalmilag is. Rossz formailag, mert a jelenlegi fejlesztési régiók túl nagyok, hogy hatékony regionális politikákat tudjanak életbe ültetni. És rossz tartalmilag, mert a régióknak nincsenek meg azok a hatásköreik, amelyekkel megvalósíthatnák hatékony regionális politikájukat. Nagyon fontosnak tartom, hogy a következő ciklusban hozzuk létre az önálló Székelyföld fejlesztési régiót. Ezt fel kell ruházni most még államigazgatási hatáskörökkel. Úgy gondolom, a föderalizmus és a regionalizáció nem mond ellent egymásnak. A regionalizáció egy állomás az egységállamból a szövetségi állam felé vezető úton. De a román társadalom részéről jelenleg óriási az ellenkezés a föderális kezdeményezésekkel szemben. Kétféle út lehetséges: egyik a regionális államon keresztül vezet, ez megvalósítható a következő négyéves ciklusban, vagy forradalommal. Én a békés megoldások híve vagyok, és azt az utat tudom felvállalni, amely a regionális elképzelésben hisz. Különben azt vallom én is, Európa legfejlettebb államai a szövetségi államok. Fölvállaljuk a föderalizációt, de a regionalizáción keresztül.
Toró T. Tibor: Köszönöm szépen, László, de magyarázd el Frunda György kollégádnak is, hogy a regionalizáció és a föderalizáció nem ellentétes fogalom. Nem beszélt arról Klárik László, hogy miként gondolja Románia regionális átszervezését, de minden bizonnyal ő is tudja, hogy a fejlesztési régiók nem jelentenek közigazgatási átalakítást. Nagy sikernek tartom, hogy sikerült bevinni ebbe a kampányba a föderális átszervezés gondolatát. Néhány politikustól és annál több értelmiségitől kaptunk pozitív visszajelzést. A központosított, homogenizáló nemzetállami szempontok, sajnos, elég erősen élnek a központi közigazgatásban. Hosszú menetelés ez, de minden eszközt meg kell ragadni, hogy ezt elérjük, mert ezzel párhuzamosan haladva az autonómia kérdése is közelebb kerül a megoldáshoz, az aszimmetrikus regionalizmus is egy olyan téma lehet, amellyel érdemes foglalkozni, ez a Székelyföldnek adhat különleges esélyt, még a szövetségi állami átszervezés előtt. Érdemes lenne kihasználni azt az európai sodrást, ami jelenleg érezhető, szintén a föderális elvek alapján próbálják az EU-t átszervezni, de talán érdemes rácsatlakozni azokra a belső áramlatokra is, amelyek például Moldávia Köztársaság és Románia közeledését hivatottak elérni. Tehát van itt szövetséges azért, csak meg kell találni.
Klárik László: Egy észrevételem van: az a rossz RMDSZ volt, amely egy éve megakadályozta, hogy fölszámolják a megyéket, és Romániában nyolc óriásmegyét hozzanak létre a jelenlegi fejlesztési régiókra támaszkodva. Ugyancsak az a rossz RMDSZ volt az, amelyik megakadályozta, hogy úgy alakítsanak ki megyéket, hogy Hargita megyét Suceavához, Vranceához csatolják, Kovászna megyét pedig Brassóhoz és Szeben megyéhez.
Toró T. Tibor: Az a figyelmes RMDSZ volt az, amelyik 1998-ban elaludt, amikor a jelenlegi regionális felosztást végezték, kormányon voltak, ha akkor megakadályozzák, most nem kéne tüzet oltani. De hadd legyen ez egy közös feladat, a Székelyföldet egyben tartani. Apró, kicsi háttéregyezségekkel nem lehet elérni az autonómiát. Közösségi összefogás kell.
– Választások után szükségesnek tartja-e, és ha igen, hogyan képzeli el az erdélyi magyar pártok és szervezetek közötti együttműködést?
Toró T. Tibor: Politikai szinten valóban feladat kialakítani azt az akcióegységet a stratégiai kérdésekben. Az EMNP számára elsődleges prioritás, hogy az RMDSZ-en kívüli nemzeti tábort terelje egy szerkezetbe, egészséges kiegyensúlyozás a középtávú perspektíva. Másik célunk a stratégiai partnerségek megerősítése, az EMNT-vel, az SZNT-vel, és a MIT-tel is elég jó a viszonyunk. Harmadik lépésként az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon belül kellene közös álláspontot kialakítani a fontos nemzetstratégiai kérdésekben. Parlamenti szinten – remélem, mindkét magyar párt bejut – az elsőrendű szövetséges az EMNP számára az RMDSZ lesz. Önkormányzati szinten is szükség van az együttműködésre, egészségtelen a mostani állapot, hogy a megyei elöljárók pártpolitikai szempontok szerint támogatják a településeket. A külpolitikában a munkamegosztást javasolom, az RMDSZ-nek nem erőssége a külpolitika, sokszor zárójelbe is tette, különösen, amikor kormányon volt, úgy látom, most is oda készül, ismét leteszi a külpolitikai eszközöket, az EMNP ebben segítséget tud nyújtani.
Klárik László: A mi csapatunk összefogás- párti, tudjuk, a szavazatok mögött emberek és érzelmek vannak, akik azt akarják, hogy a romániai magyarság egységes és erős legyen. Mi az egyezségre törekszünk, de aki fél évvel a helyhatósági választások előtt pártot alapít, az milyen hitelességgel tudja elmondani, hogy együttműködésben és nem versenyben gondolkodik? El kellett volna kerülni azt a helyzetet, hogy az egyik magyar párt félrevezesse az embereket, azt propagálva: a parlamentbe két magyar párt is bejuthat. Nem juthat be. Hétfőn reggel kiderül, az EMNP félrevezette a romániai magyar embereket. Ennek ellenére azt mondom, csapatunk összefogáspárti. Azt szeretném elérni, hogy a választások után, december 10-én üljünk le hideg fejjel, nyugodt gondolatokkal, felejtsük el, ami elválaszt bennünket, keressük meg, ami összeköt, tanuljunk a múltból, és kezdjünk el egy párbeszédet. Meg vagyok győződve, képesek vagyunk erre.
Toró T. Tibor: A tavaszi kampányban próbáltuk elmagyarázni a nagyobbik testvérnek az új egység fogalmát. Nem egy szervezeti keretbe kell belekényszeríteni az erdélyi magyarokat, hanem a politikai pluralizmus mentén az új magyar egység abból áll, hogy a közös ügyek érdekében több politikai vagy civil–politikai szervezet képes legyen együttműködni. Nem a kommunista egypártrendszert kell visszahozni, az szerintem végleg meghalt.
Klárik László: Toró T. Tibor azt a kijelentést tette: együttműködés két azonos súlyú szervezet között lehet. A romániai magyarság részaránya kevesebb, mint 7 százalék, ha ezt két azonos súlyra osztjuk, akkor 3,5–3,5 százalék. Nem szeretném kommentálni, hogy mit jelentene nekünk ez a 3,5 százalék. Közös magyar frakció a parlamentben? Én azért izgulok, hogy az RMDSZ-nek legyen annyi honatyája, hogy bár RMDSZ-frakciót tudjunk alapítani.
Kérdések egymásnak
Klárik László: Amikor hétfő reggel kiderül, hogy az EMNP egyetlen jelöltje sem jutott be a parlamentbe, te, mint a párt elnöke, milyen felelősséget vállalsz? Te is tudod, két magyar párt nem juthat be a parlamentbe, és azt is tudod, hogy akik az EMNP-re fognak szavazni, azok 95 százalékban egy román párt jelöltjét támogatják. Hogyan fogsz hétfőn szembenézni a romániai magyar emberekkel?
Toró T. Tibor: Az EMNP felelősen szokott döntést hozni, és én is érzem a döntések felelősségét. Te is tudod, hogy a választási törvény elég világosan beszél az ötszázalékos küszöbről és az alternatív küszöbről is. Azt is tudod, a szakértők le is modellezték, lehetséges az, hogy két magyar párt jusson be a parlamentbe. Ehhez viszont az lenne a szükséges, hogy ne a versenytársat lehetetlenítsük el, hanem mozgósítsunk. Igazából ez a közös feladat: december 9-én annyian legyünk, hogy mindkét magyar pártot bevigyük. Te is nagyon jól tudod, hogy nem kell mind a két pártnak elérnie az öt százalékot, 15 olyan képviselői és hét szenátori kerület van Erdélyben, ahol magyar többség van, és ott jó eséllyel magyar fog nyerni. Kiszámítható, a 15-ből a kétszer hat és a hétből a kétszer három kijön. Igenis lehetséges, hogy két magyar párt érje el az alternatív küszöböt.
Toró T. Tibor: Eredetileg arra szerettem volna megkérni Klárik Lászlót, magyarázza el az alternatív küszöböt, de úgy tűnik, nem érti, és félrevezetné a jelenlevőket. Ezért arra kérném, hogy a rendelkezésére álló három percben vegye úgy, mintha a szenátusban lenne, ahol magyarul is beszélhetne, és meg kell védenie az SZNT által rábízott székelyföldi autonómiastatútum-tervezetet, miközben 400 000 székely ember figyelné őt.
Klárik László: Vitatkoznék azzal a kijelentéssel, hogy Székelyföldön nincs konszenzus az autonómia ügyében, nem hiszem, hogy van magyar ember, aki nem hisz az autonómiában. A románokat erről valóban sokkal nehezebb meggyőzni. Kiállhatok, és hivatkozhatom az európai kisebbségek chartájára, hivatkozhatom azokra a nemzetközi dokumentumokra, amelyeket Románia aláírt még 1918-ban, a jelenleg is érvényben levő romániai törvényekre is, például a közigazgatási törvényre, amely garantálja a helyi közösségek pénzügyi és közigazgatási autonómiáját. Érveink súlyosak, és sok van belőlük. Ellenben, te is jól tudod, gyakorló képviselő voltál, a parlamenti meggyőzés nem arról szól, hogy kiállok a mikrofon elé, és három percben megpróbálok meggyőzni egy hússzor nagyobb többséget. A parlamenti munka abból is áll, hogy a szakbizottságokban próbálod meggyőzni a kollégákat, megpróbálod kialakítani azokat a politikai konszenzusokat, helyzetpolitikákat, amelyekkel el tudod érni, hogy ők is támogassanak szavazatukkal.
Toró T. Tibor: Kíváncsi lennék az SZNT véleményére, mit szólnak? Azt gondolom, nem így kell az autonómiáról beszélni a bukaresti parlamentben. Nemcsak a román képviselőket kell meggyőzni, ez hosszú, szívós munka, és minden alkalmat meg kell ragadni, hogy erről beszéljünk. Mi meg is tettük, amikor képviselő voltam, én voltam azok egyike, akik benyújtottuk a székelyföldi autonómia kerettörvényét a parlamentbe. Egyikünk sem volt székelyföldi, csak Birtalan Ákos adta a nevét. Sajnos, vannak olyan elöljárók a Székelyföldön, akik nem akarnak autonómiát, ez az én tapasztalatom.
Klárik László: Kettő több, mint egy, ebben Toró Tibornak igaza van. A baj, hogy ez ugyanaz, mint a hat per három, és ugyancsak félrevezetés. Itt nem kettőről és egyről van szó, hanem egyről és két félről. És úgy gondolom, hogy az egész ebben az esetben több, mint két fél.
FARKAS RÉKA, VÁRY O. PÉTER
