A borvíz útjának története 2006-ban kezdődött. Ha nehézkesen, halasztások után is, de a tervezett befektetés megvalósult. Működni viszont még egyik kezelőközpont sem működik, annak ellenére, hogy a létesítmények tulajdonjogát megkapták az érintett önkormányzatok. Jelenleg a legfőbb probléma, hogy nem alkalmazhatnak személyzetet.
A kiskaput megtalálták, egyesületet alapítottak, melyre nem vonatkoznak a megszorítások – de az ügyintézés még időbe telik. A kezelőközpontoknak így immár a második telet is lakatlanul kell átvészelniük, ami tudvalevőleg nem használ még egy új építménynek sem. Tegnap írtunk A borvíz útja megépítésében részt vevő háromszéki cégek kálváriájáról. Ezek után arra is kíváncsiak voltunk: ha már ellopták az ő pénzüket, a megye valamivel gazdagodott-e?
Kovászna Megye Tanácsa 2012/49-es határozatával fogadta el a Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztérium és a Confort RT.–Betonút ZRT. konzorcium által aláírt, RO2006/018-147.04.01.01.01.03.12. számú szerződést, valamint a Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztérium, a Központi Regionális Fejlesztési Ügynökség és Kovászna Megye Tanácsa által aláírt egyezmény részeként elvégzett Gazdasági és kohéziós program – Phare 2006, A borvíz útja, 1-es csoport, Kovászna megye beruházás 9697/17.10.2011. számú átvételi jegyzőkönyvét a kijavítási munkálatok jegyzőkönyveivel együtt. A munkálat összértéke közel öt és fél millió euró, ehhez adódik még az általános forgalmi adó. A megvalósított létesítmények Baróton, Bölönben, Sepsibükszádon, Oltszemen, Martonoson, Málnásfürdőn, Sugásfürdőn, Előpatakon találhatóak. Működtetésük több probléma miatt eddig nem indult be. A napokban viszont hivatalosan is bejegyezték az Aquasic Egyesületet – ennek feladata lesz a működtetés. Addig is arra voltunk kíváncsiak, hogyan is néznek ki a valóságban ezek a létesítmények.
Egyenruhás Egészség-házak
Előpatakon az út mellett ötlik szembe az Egészség háza – minden helyszínen így nevezik az új fürdőépületeket, struktúrájuk, kinézetük ugyanaz. Nem a tervezői munka ékköve, az előpataki környezetbe sem nagyon illik, főként ott, a kopasz placcon, ahol valamikor sudár fenyők susogtak. A patakon túl, az erdő közelében sokkal festőibb helye lett volna, de akárcsak a többi fürdőnél, nem a helyiek, a polgármester hibája a helyszín választása. A bírálat mellett ki kell jelenteni: az új fürdő jelenleg Előpatak legcsinosabb épülete. Egyúttal két borvízkutat is felújítottak, a József- és az Új kút is szebb külsőt kapott, viszont a fürdő közelében búvópatakká degradált vízfolyást még jobban elszigetelték, a betonfödémre egy rend fapadolás került.
A földszinten, rögtön a nagyobbacska „előszoba” utáni térben ott a csavarosra épített fürdő, másik oldalon az inoxkorlátos lépcső, mely az emeleti nagy terembe vezet. A földszinti hátsó térben a kazánház. Sajnos, a megépítése óta eltelt több mint egy évben még nem járt borvíz az épületben. Szakemberek szerint kérdéses, honnan lesz megfelelő víz a fürdőzéshez és ívókúrához – megtörténhet, a gyors iramban elkészült tanulmány készítői nem végeztek eléggé alapos munkát. 750 ezer eurót fektettek be ide.
A bölöni határban a 800 négyzetméter alapfelületű újabb Egészség-ház tárul elénk. Aszfaltozott út vezet a hegyoldalban lévő kezelőközpontig, de ezt egyelőre csak a gazdák élvezhetik: az új épület mellett, alig ötven méterre, hatalmas téglaistálló díszeleg. Nemhiába Csordaterelő a hely neve. A másik oldalon – igaz, légvonalban jó kilométernyire – folyamatosan fejlődő sertésfarm. A helyszín nem csak ezek miatt bizarr. Újból a szakemberek véleményére támaszkodunk: reumatikus jellegű betegségek kezelésére való víz létezik ugyan a környéken, az viszont kérdéses, elég lesz-e a mennyisége a fürdő működtetéséhez. Több mint 900 ezer euróba került eddig a megvalósítás – beleértve az épületet átölelő „impozáns” támfalat is.
Belépni tilos!
A borvíz útja projekt részese Barót is. A borvízhiánnyal a bányavárosban is szembesültek, de itt hangzott el egykoron: addig fúrunk, míg lesz borvíz. Végül nem lett, így a városi strand két medencéjének felújítását, az öltöző modernizálását foglalták A borvíz útja tervbe. Erről írtak talán a legtöbbet. Nem a lehetőségekről, szükségességéről, a tényleges munkáról, sokkal inkább az akkori MPP-s városvezetés és RMDSZ-es megyevezetés közötti áldatlan vitáról, huzavonáról. S mint minden ilyennek, ennek is megvan az eredménye: a strand még mindig nem használható, és azt ne is boncolgassuk, hogy a műanyag ponyvával fedett medence mennyire (és milyen költségekkel) lenne alkalmas a téli hidegben fürdőzésre. A bejárati ajtón szeretetteljes felirat: Belépni tilos! Szinte 600 ezer euróba került.
Málnásfürdő történelménél fogva sem maradhatott ki A borvíz útja programból. Érthetetlen viszont, ahogy az épületet beszorították a település központjába, az Ilona és a Mária forrás szépen felújított parkjával szembeni szűk térre. Ez az a hely, ahol a fürdőző autójából egyenesen a medencébe léphet. Borvíz van, a mintákat elküldték elemzésre, az engedélyeztetést is várják – mondja Kasléder József polgármester. Ez és a villamos hálózatra való csatlakoztatás szükséges ahhoz, hogy beindulhasson a kezelőközpont. Málnásfürdő neve csalogató a fürdővendégek számára, elképzelhető, hogy ennek a 630 ezer eurós Egészség házának lesznek vendégei, nemcsak helyiek, hanem idegenből is. Ha mások nem, a szomszédos telken kuruzsoló ortodox paphoz érkező ügyfelek...
A borvízút ékköve
Sepsibükszádon A borvíz útja a Vulkanikus kőzetek parkján keresztül vezet. A létesítmény a Szent Anna-tóhoz tartó út mentén, az egykori utászház szomszédságában található. Azt, hogy itt érdekes látnivaló lenne, csak a beavatottak tudják. A cégtáblára egy árva sort nem írtak. Kedden a fagy a bejáró utat is megdolgozta, csak gyalog csuszinkázva lehetett a parkba lejutni. Egy filagória, terméskővel kirakott sétány, tízméternyi részen fenyőoszlopokkal szegélyezve. Néhány pad, elöl, a parkolóhelyek mellett szemet szúró biztosítéktábla. A nyáron nem gondozott gyepfoltokon kődarabok. Lehet, a porka hó, a megfagyott víz takarta el a feliratokat, de nem lehetett kitalálni, miért is vannak itt ezek a szikladarabok – melyek a vidéken természetes környezetükben is megfigyelhetőek. Pedig ez az a hely, amely engedélyektől, borvíztől, bürokráciától függetlenül működhetne. Az erre elköltött összeg miatt is több figyelmet érdemelne. A park, a tájépítési munka 1,05 millió lejbe került! Azaz közel negyedmillió euróba. Ehhez képest az oltszemi kezelőközpont 650 ezer eurós költsége valóban nem tűnik nagynak.
Ha törik, ha szakad
Erdővidéki, Olt-völgyi körutunk során Oltszemen találtuk a legszemrevalóbb kezelőközpontot. Most is látszik, hogy a nyár folyamán gondot fordítottak környezetének ápolására. A Bagoly-forrásból bevezették a borvizet az épületbe, a kollektív idejében betemetett mofettát újra kiásták, korszerűsítették, bármikor használható lenne. Oltszemen rövid ideig reumás, idegszál-megbetegedéses bántalmakat kezeltek. Az áramszolgáltatás megszüntetése miatt kellett abbahagyni – ez is annak következménye, hogy a kivitelező cég, a Confort nem fizette ki alvállalkozóit – mondta el Fodor István bodoki polgármester. Tervek, elképzelések vannak.
Azt szeretnék, ha a létesítmény a közösség egészének javát szolgálná. A fürdővendégeknek kiadott szobák jelentős jövedelmet hozhatnak, értékesíthető lenne a háztájiban „megtermett” tojás, szalonna, házikenyér – mondja lelkesen az elöljáró. Viszont jó lett volna a kezelőközpontban is néhány vendégszoba – fűzi hozzá. Ugyancsak a közösséget szolgálhatja az emeleti részre elképzelt fogászati rendelő – a szükséges felszerelést Németországból, a Máltai Segélyszolgálaton keresztül kapták.
A turistának, kezelésre érkező betegnek, a falusi turizmushoz néznivaló kell – ezt tudja Fodor István, és sorolja: az Olt mint horgász- és fürdőhely, a sütei borvíz, a sós borvíz (mindkettő felújítva), Kincsás-, Leányka-, Herecz-vára, a Mikó-kastély – igaz, ez utóbbi rendezésére ki kellene találni valamit.
A beindulásához azonban rögös út vezet. 30 ezer euróba kerül a balneológiai engedélyeztetés, pénz kell a borvíz bevizsgálásához, a belső berendezéshez, a fűtéshez, vízmelegítéshez szükséges fa megvásárlásához, és még nem is beszéltünk az alkalmazásról – mondja a polgármester. Megoldást hozhat az Aquasic Egyesület, melynek Bodok is tagja. Ezen keresztül lehetne alkalmazni az alapszemélyzetet, egy kazánfűtő-karbantartót, egy asszisztenst. A működés kezdetén a bevételek nem fedeznék a kiadásokat – havi 4–5000 lejjel számolnak –, de az egyesületi tagsági díj (kb. ezer euró havonta) ebben is segítene.
A polgármester eltökélt: „Ha törik, ha szakad, jövő tavasszal elindítjuk a kezelőbázist.” S az ilyen eltökéltség segíthet, hogy A borvíz útja – minden rendellenesség, hátrány, a tervezés meggondolatlansága, elhamarkodottsága ellenére – valóban a helyi közösségek javára váljék.
