Már csak ma és holnap (9–14 óráig) tekinthető meg az Üzenet a múltból – Székelyföldi pecsétek és címerek című kiállítás a Székely Nemzeti Múzeumban. A Toleranciaterem hamarosan helyet ad a karácsonyi kézművesvásárnak, a tárlat Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós és Sepsiszentgyörgy után Csíkszeredába vándorol.
Két fél nap áll tehát rendelkezésre, hogy aki még nem tette, megtekinthesse a tárlat legértékesebb darabját, a székely nemzet pecsétnyomóját. Az ereklye, a székely nemzet három és fél évszázaddal ezelőtt készített ezüstbélyegzője a román államosítás után a kolozsvári történelmi múzeumba került, most csupán kölcsönzött tárgyként szemlélhetjük. Barcsay Ákos rövid fejedelemsége idején az erdélyi országgyűlés határozott arról, hogy az okiratok csak a vármegyék, a székelyek és a szászok pecsétjének megerősítésével érvényesek, s törvénybe foglalták a mindeniket jelképező szimbólumot. A napos-holdas székely címert már használták akkoriban, a szíven átszúrt kardot tartó páncélos kart ábrázoló ún. régi székely címerről – melynek öt és fél évszázados emlékeit ismerjük – áttértek az újra, de törvénybe foglalására 1659-ben került sor. Magával az ereklyével, az ezüstbélyegzővel két évszázadon át hitelesítették az okiratokat a székely nemzet nevében. A napos-holdas címert használta a székelység mindaddig, amíg a kommunista hatalom be nem tiltotta a szimbólumok alkalmazását.
A jelképek használata napjainkban új töltetet kapott. Csak vigyázni kell! A tárlatnak, kiváltképp a székely nemzet pecsétjének „üzenete van: őseink megalkották a székely címert, mely nem csillagot, hanem napot és holdat jelenít meg, és azt törvénybe is foglalták: a jelkép elfogadtatott, jóváhagyatott, becikkelyeztetett és megerősíttetett. Ezt a címert a történelem hitelesítette” – hangzott el két hónapja, a megnyitón.
A tárlat üzenetéből a múzeum igyekezett a kicsiknek is juttatni. Rendszeresen tartottak múzeumpedagógiai foglalkozásokat a megfelelő helyen, a kiállítótér kellős közepén. Előbb Rácz Bea tartott tárlatvezetést, majd Vinczeffy Orsolya foglalkozott a bejelentkezett csoportokkal. Az elemisták céhes jelvényeket, az általános iskolások nemesi címereket készítettek. A nagyobbakat bevezették a címertan és a pecséttan rejtelmeibe is. A gyerekek „pergament”, azaz égetett szélű kartonlapot kaptak, arra rajzolták családi címerüket, s azt majd a Szeles József által készített múzeumbélyegzővel „hitelesítették”, zsinórra szerkesztett, viasz helyett gyurmából készített függőpecséttel látták el. Összesen háromszáz, sepsiszentgyörgyi és uzoni kisdiák ismerkedett meg a címerek és pecsétek világával.
