Két kolozsvári képzőművész, Miklósi Dénes és Miklós Szilárd alakított ki egy-egy különös teret, Miklósi fehérre „preparált”, „teljesen lecsendesített” világában a képek szinte lefojtottak, a művészt ugyanis a képmezőn kívüli világ érdekli, míg Miklós munkája egy élőkép, melynek egyik kiindulópontja a XVII. századi olasz festő, Giovanni Serodine Szent Péter és Szent Pál mártírhalála előtti búcsúját ábrázoló festménye – ezt színészek alakították, köztük Nemes Levente és Darvas László –, másik kiindulópont pedig az orosz Voina művészeti csoport egyik extrém akciója, ebben az esetben az alkotót a barát–ellenség problematika foglalkoztatja. A tárlat több különleges elemet tartalmaz, az alagsorban egyidejűleg látható két némafilm, a hangosplakáton pedig vers hallható, Bíró József színművész Weöres Sándor Majomország című versét adja elő. Kispál Attila a Magma nevében vázolta: az idei tizenhárom kiállítás, két műhelybeszélgetés – ezekre a jövőben még nagyobb hangsúlyt kívánnak fektetni –, kolozsvári, budapesti és bukaresti bemutatkozás után úgy vélik, igen gazdag, nagyon tartalmas évet zárnak.              (mózes)