Na de most nem is ez a lényeg, hanem az őszi események összessége, s ebbe jó bőven belefér a mezőny összetétele, ennek korábbi eredményei, tehát a hagyomány, mely egyáltalán nem elhanyagolható tényező, az otthoni, az idegenbeni mérleg, a csapatok eredményessége, a játékosok hozzáállása...
A tizenhatos mezőny tagjainak jó része „felsőházi” múlttal, tapasztalatokkal rendelkezik, gondolok itt mindenekelőtt a Dálnoki Dózsára, a Hidvégi Spartacusra, a Kilyéni Oltra, a Kommandói Fenyőre, a Maksai Jövőre, a Nagyajtai Hargitára, a Nagybaconi Sugóra, a Rétyi ATSC-re, a Szotyori Oltra, az Uzoni Vénuszra... Tehát nem ma szálltak le a „karácsonyfáról”, tudják, ismerik a háromszéki labdarúgás menet közben kialakult gyakorlatát, ismerik a szokásokat... Na persze azzal is tisztában vannak, hogy menet közben erősen „megváltozott a gyermek fekvése”, a háromszéki labdarúgást gátlástalanul belepték a „vendégmunkások”, a háromszéki labdarúgásban egyre jobban háttérbe szorulnak a labdarúgást szerető hazai fiatalok, s egyre előrébb nyomulnak a Kovászna megye sport- és labdarúgó-hagyományaival köszönő viszonyban sem lévő „behozott játékosok”, akik, ha aprópénzre váltjuk a tényeket, többet ártanak a megye sport-, ezen belül labdarúgóéletének, mint amennyit használnak. (Tisztelet a kivételeknek, mert olyanok is akadnak.) Nem, nem ők fogják megváltani az egyébként mélyrepülésre váltott labdarúgósportunkat! Nem, mert jelenlétükkel nemcsak a községek, falvak felnőtt korosztályú labdarúgóit szorítják háttérbe, hanem az utánpótlás-nevelést is rossz irányba terelik. Igen, rossz irányba terelik! Mert mit is mondanak a gyerekek? Csak ezt: miért küzdjek, harcoljak, ha a sportvezetők úgyis idegeneket hoznak a csapatba?! Magyarázkodni lehet, kedves sportvezetők, de elfogadhatóan nem! Elfogadható magyarázatot arra nem lehet adni, hogy miért kerültek ki a helység csapatának játékoskeretéből teljes létszámmal a falu szülöttei. Miért?
Na mindegy, elvégre mindenki úgy sáfárkodik pénzével, ha azt éppen a sportra fordítja, ahogy kedve tartja, úgy költi a közösség pénzét, ahogy esze feléri... Az az ő dolguk... Mi most inkább nézzük, hogy az őszi idényben hogyan szerepeltek a csapatok hazai környezetben és idegenben, mindenekelőtt a focipályán.
Hazai pályán a Kovásznai SE nyújtotta a legjobbat, versenyben a Rétyi ATSC-vel, a Kommandói Fenyővel és a Maksai Jövővel. Tény, hogy mindössze négy csapatnak – a kilyéninek, a maksainak, a rétyinek és a kovásznainak – sikerült megőriznie hazai veretlenségét... A leggyengébb hazai teljesítmény a Dálnoki Dózsa nevéhez fűződik, a hét lehetségesből mindössze egy győzelmet aratott, s ezzel a hazai mérkőzések rangsorában az utolsó helyet foglalja el. Ez bizony meglepő. A dálnokiakéhoz hasonló vérszegény teljesítményt csak az újonc Bárkány nyujtotta, az a Bárkány, amelyik a megye történetében először szerepelt a megye labdarúgó-bajnokságában. És akkor nézzük azt a bizonyos hazai mérleget:
1. Kovászna    8    6    2    0    41–9    20
2. Maksa    7    6    1    0    35–5    19
3. Kommandó    8    6    1    1    22–3    19
4. Réty    7    6    1    0    23–5    19
5. Uzon    7    6    0    1    18–3    18
6. Kilyén    7    5    2    0    25–10    17
7. Torja    8    5    2    1    14–5    17
8. Borosnyó    8    5    2    1    18–10    17
9. Árkos    7    5    1    1    18–4    16
10. Nagybacon    8    5    1    2    18–10    16
11. Nemere    7    4    1    2    15–10    13
12. Szotyor    7    3    2    2    13–10    11
13. Hidvég    8    3    1    4    22–22    10
14.Nagyajta    7    3    0    4    13–12      9
15. Bárkány    8    2    1    5    12–26      7
16. Dálnok    7    1    3    3      9–15      6
Otthon, hazai környezetben „vitézkedni” nem nehéz. Sokkal jobb teljesítményt, nagyobb hozzáállást, jobb játékot kíván a vendégszereplés, mely egy bajnokság végkimenetelében lényegesebben többet nyom a mérlegen. Nem véletlenül mondjuk azt, hogy általában idegenben nyerik meg a csapatok a bajnoki versenyfutást. Nos, az ősz folyamán három csapat emelkedett a mezőny fölé a kinti mérkőzéseivel – Maksa, Uzon és Kovászna. Végül is az a három csapat, amely esélyes a rangsor első két helyére. Egyébként két csapatot jegyeztünk, amelyiknek nem sikerült idegenben egyetlen pontot sem szereznie, ez a két csapat a Nagyborosnyói Akarat és a Kézdiszentkereszti Nemere. És van két csapat, amelyiknek nem sikerült idegenben győznie, ez a két csapat a Kommandói Fenyő és a Hidvégi Spartacus. És akkor nézzük a kinti mérleget:
1. Maksa    8    5    1    2    17–5    16
2. Uzon    8    4    3    1    11–9    15
3. Kovászna    6    3    2    1    12–7    11
4. Kilyén    8    3    0    5    10–14      9
5. Nagybacon    7    3    0    4    12–18      9
6. Torja    7    2    2    3    16–15      8
7. Réty    7    2    1    4    15–18      7
8. Árkos    8    1    3    4      8–16      6
9. Dálnok    8    1    2    5      7–16      5
10. Szotyor    8    1    2    5      8–23      5
11. Nagyajta    8    1    1    6    10–21      4
12. Bárkány    7    1    0    6    12–37      3
13. Kommandó    7    0    2    5      4–17      2
14. Hidvég    7    0    2    5      6–28      2
15. Borosnyó     7    0    0    7      8–36      0
16. Nemere    8    0    0    8      3–36      0
Mindent összegezve, az otthoni és a kinti mérkőzések összegezéséből jön ki az őszi mérleg, mely végül is nyugtázza a Maksai Jövő őszi bajnok címét.
Az összesített végeredményt szentesítő rangsort kiegészítem az utolsó oszlopban feltüntetett angol táblázat pontjaival. Mindenekelőtt azért, hogy mindenkinek segítsen mérlegelni a valós erőviszonyokat, segítsen  megsaccolni a végső esélyeket. Jöjjenek segítségünkre tehát az angol táblázat pontjai (vagyis a hazai pályán elveszített pontok és a kinti mérkőzéseken szerzett pontok összege közötti különbség). Ezek a pontok mindennél jobban tükrözik a csapatok közötti erőviszonyokat, a bennük rejlő erőt, tudást, felkészültséget és természetesen az esélyeket.
Az őszi bajnokság végeredménye (az utolsó oszlopban az angol táblázat pontjai):
1. Maksa    15    11    2    2    52–10    35    +14
2. Uzon    15    10    3    2    29–12    33    +12
3. Kovászna    14      9    4    1    53–16    31    +  7
4. Réty    14      8    2    4    38–23    26    +  5
5. Kilyén    15      8    2    5    35–24    26    +  5
6. Torja    15      7    4    4    30–20    25    +  1
7. Nagybacon    15      8    1    6    30–28    25    +  1
8. Árkos    15      6    4    5    26–20    22    +  1
9. Kommandó    15      6    3    6    26–20    21    –  3
10. Borosnyó    15      5    2    8    26–46    17    –  7
11. Szotyor    15      4    4    7    21–33    16    –  5
12. Nagyajta    15      4    1    10    23–33    13    –  8
13. Nemere    15      4    1    10    18–46    13    –  8
14. Hidvég    15      3    3      9    28–50    12    –12
15. Dálnok    15      2    5      8    16–31    11    –10
16. Bárkány    15      3    1    11    24–63    10    –14
Nos, kedves sportbarátok, lehet osztani, szorozni, hatványozni, ki-ki a maga szíve, belátása szerint. A tavasz majd eldönti, ki járt a legközelebb a valósághoz.
Az őszi idényben 475 gól esett. A leggyakrabban előfordult eredmények: 2–1 tizennyolcszor, 3–0 tizenkétszer, 2–0 tizenegyszer, 2–2 kilencszer, 1–0 nyolcszor, 3–1 hétszer, 4–0 hatszor, 6–0 szintén hatszor... A bajnokság őszi rekordja: 11–0. Két csapat tartja: a Maksai Jövő és a Kovásznai SE.
A bajnokság 475 góljához így járultak hozzá a csapatok, játékosok (az ő esetükben név szerint a házi gólkirályokat tüntetjük fel):
Árkosi SE – 10 gólszerző, házi gólkirály Vajna I. 8 góllal
Bárkányi Akarat – 11 gólszerző, házi gólkirály Bularca A. 6 góllal
Dálnoki Dózsa – 7 gólszerző, házi gólkirály Szekeres 5 góllal
Hidvégi Spartacus – 10 góllövő, házi gólkirály Jankó 5 góllal
Kézdiszentkereszti Nemere – 10 gólszerző, gólkirály Szőcs Sz. 5 góllal
Kilyéni Olt – 9 gólszerző, házi gólkirály Papp Cs. 13 góllal
Kommandói Fenyő – 7 gólszerző, házi gólkirály Debreczi Sz. 12 góllal
Kovásznai SE – 11 gólszerző, házi gólkirály Molnár L. 16 góllal
Maksai Jövő – 12 gólszerző, házi gólkirály Szőcs A. 15 góllal (Kiss C. 14 gól)
Nagyajtai Hargita – öt gólszerző, házi gólkirály Benedek P. 11 góllal
Nagybaconi Sugó – 12 gólszerző, házi gólkirály Ciobotaru 10 góllal
Nagyborosnyói Akarat – 8 gólszerző, házi gólkirály Majláth L. 9 góllal
Rétyi ATSC – 10 gólszerző, házi gólkirály Malos 10 góllal
Szotyori Olt – 9 gólszerző, házi gólkirály Kedves L. 7 góllal
Torjai Bálványos 1307 – 9 gólszerző, házi gólkirály Incze 12 góllal
Uzoni Vénusz – 9 gólszerző, házi gólkirály Száfta 8 góllal.
A bajnokság legjobb gólvágói: Molnár L. (Kovásznai SE) 16 gól, Szűcs A. (Maksai Jövő) 15 gól, Kiss C. (Maksai Jövő) 14 gól, Papp Cs. (Kilyéni Olt) 13 gól, Debreczi Sz. (Kommandói Fenyő)12 gól, Incze (Torjai Bálványos) 12 gól.
Továbbra is nyílt a küzdelem a feljutást jelentő első két helyért, bár papírforma szerint megnevezhető három esélyes – a Maksai Jövő, az Uzoni Vénusz, a Kovásznai SE. Na de azért nem szabad leírni a Rétyi ATSC-t, a Kilyéni Oltot, a Nagybaconi Sugót vagy a Torjai Bálványost sem. Egy hosszú vakáció áll előttük, majd a téli alapozás, felkészülés, formábahozás és aztán a tavaszi visszavágó mérkőzések sorozata a maga kiapadhatatlan lehetőségeivel. Ha kell, akár a teljes rangsor is fejre állítható. Türelmetlenül várjuk a tavaszt. Most pedig valamennyi labdarúgónak, sportvezetőnek, szurkolónak boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok.