Hazug próféták és otromba komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, és ezt mondják: „Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyájára pazarol! Önző, rideg fráter! – ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngeség és önzés késztet az állatokat szeretni! Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért, te sétálj csak nyugodtan kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten tudja ezt.”
Márai Sándor

Küszöbön a tél. Bármennyire is felfordult a világ, s vele az időjárás, akár holnap hajnalban is télre ébredhetünk. S ha beköszönt a tél, ha fehér köpenyt öltenek az ablakunk előtt égbe nyúló fenyőfák, s a gallya­kat ellepi a dér, ha fehér lepel alá rejtőzködik a föld, előkerülnek a hosszú álmukat alvó szánkók, benépesednek a domboldalak, falvakon, a hegyvidékeken kiszabadítják fogságukból a szánokat, és kezdetét veszi egy új élet. Színesebbé válnak hétköznapjaink a hegyoldalon villámsebesen aláereszkedő szánkók látványától, a gyerekzsivajtól, odébb a szánnal poroszkáló lovak, kutyák vontatta szánok látványától...
Tegnap még ismeretlen volt, ma már egyre gyakrabban hallani a kutyaszán, a kutyaszánozás fogalmát... De azt is egyre gyakrabban fogalmazzák meg a város fogságából menekülni igyekvők, hogy kalandtúra, kutyaszánverseny a havasokban... Ilyenkor aztán mindig eszünkbe jut, hogy szerencsére a mi egészen szűk környezetünkben is otthonra lelt kutyaszánsport Zágoni Zsolt, Kovács Attila, a Kiss házaspár, Csaba és Eszter jóvoltából, de nem szabad megfeledkeznünk Sepsiszentgyörgy első időmérő versenybírójáról, Szabó Jó­zsefről sem. Ők a sportág úttörői Sepsi­szentgyörgyön.
A hét végén Zágoni Zsoltot kerestük meg, s beszélgettünk az új sportágról. Új sportág, mármint nálunk, mert figyeljék csak.
Egy kis történelemmel indult beszélgetésünk, Zsolt felelevenítette a kutyaszánsport történetét. Elmondta, hogy az iditarod-verseny gyökerei 1925-re nyúlnak vissza, az alaszkai aranyláz korára. Iditarod egy város, amely abban az időszakban amolyan ellátóközpont szerepet játszott az aranyásók és a tengerpart között. Az aranyásóknak élelmiszert, ruhafélét, levelet juttattak el, az aranyásók a maguk rendjén aranyat küldtek a tengerpart felé. Az említett évben, azaz 1925-ben az aranylelő terület Nome nevű városában torokgyíkjárvány tört ki, s ennek gyógyítására a gyógyszert Iditarodból kellett szállítani. Ekkor támadt az ötlet, hogy a legjobb kutyaszánosok a szánjaikra pakolt oltóanyagot a lehető leggyorsabban juttassák el az 1100 mérföld távolságra lévő betegekhez. Meg is tették, és nyolc nap (!) alatt... 1967-ben aztán versenyt szerveztek az 1925-ös hősök emlékére...
Romániában 2000-től szerveznek kutyaszánversenyeket.
– Zsolt, mi vonzott ehhez a nálunk csak képernyőn, mozivásznon látott sporthoz?
– A kutyaszeretet. Többször elolvastam Jack London regényét, A vadon szavát, s ez csak fokozta bennem ezt a szeretetet.
– Kedvenc kutyafajtád?
– Az alaszkai malamut. Egyike a kevés eszkimó szánhúzó kutyafajtának, amely túlélte az idők viharát. Barátságos, hűséges, ugyanakkor méltóságteljes, van saját akarata, magabiztos és kiegyensúlyozott. Mun­kakutya. Szánhúzásra teremtette az Isten, vérében a mozgás, a húzás utáni vágy. Színskálája a világos szürkétől a feketéig terjed. Ez is megnyerő. Az emberre nem agresszív. S ez természetes is, hiszen az indiánoknál a gyerek és a kutya együtt nőtt fel, összeszokott.
– És mikor kötöttél barátságot vele?
– 2003-ban vettem az első kutyát, a Mefisto névre hallgató alaszkai malamutot, két évvel később jött a Nome, szintén alaszkai malamut, és elkezdtünk szánozni. A két kutya mellé vettem még kettőt, a Shadow és a Lord csatlakozott a korábbi kettőhöz, s együtt alkották a négyes fogatot... Az első három – Mefisto, Nome, Shadow – elpusztulása után nem adhattam fel, jött is az utánpótlás, név szerint Naigo, Erosz és Monti (ez utóbbi alig hat hónapos).
– Mióta versenyzel, és milyen egyesület színeiben?
– 2007 óta versenyzek rendszeresen a balánbányai ASAMB (azaz Asociaţia Sportivă Alasca Malamut Bălan, magyarul: Balánbányai Alaszka Malamut Sport Egyesület) színeiben. Az egyesület elnöke Constantin Grosu, aki egyébként palánkai csángó, alelnöke Mariana Vrabie és titkára Zágoni Zsolt. Tizenhét tagja van egyesületünknek, van köztük londoni, bukaresti, dévai, aradi, szentkeresztbányai, focşani-i, csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi és balánbányai.
– Egy-egy hazai versenyen általában hány kutyaszán rajtol?
– Negyven-ötven között mozog a számuk.
– Gondolom, van szövetségetek is?
– Sajnos, az még nincs. De szerencsére vannak versenyeink, elsősorban Hargita megyében – Hargita-fürdőn, Kalibás-tetőn, Tusnádfürdőn, Balán­bányán, Borszéken, a Gyilkos-tónál, Bor­széken... Nyár végén, kora ősszel rendszerint részt veszünk a gyergyószentmiklósi Lovasnapokon, természetesen szekeres fogatokkal. Ne feledjük, a mi kutyáink nagyon, de nagyon szeretnek versenyezni, fogalmazhatnék úgy is, hogy életük a verseny. Ezért aztán versenylehetőséget biztosítottunk számukra súlyhúzásban. Egy kutya elhúzott egy Opel autót, hat pedig egy TIR-kocsit (a kocsi elejére kell gondolni, s nem a megpakolt csomagterére is), amely 7,5 tonna súlyú.
– Na de azért mindenük a szánhúzás, nemde? Nem gondolok itt a sportirodalomból ismert 10–15 km-es Hópehely-túrára, az egynapos Jégkristály-túrára vagy a többnaposra kinyúló Hóvihar-túrára, hanem azokra a versenyekre, melyek itt, Erdélyben, a Székelyföldön kerültek és kerülnek majd megrendezésre.
– Így igaz, imádják a szánhúzást. Ál­talában sprintversenyeken szerepelnek a mi kutyáink, mert ahhoz vannak szokva. Ezek a versenyek kétnaposak, azaz két futamból tevődnek össze, az első futamot szombaton, a másodikat vasárnap teljesítik, s a kettő összesítéséből jön ki a verseny végeredménye. Egyébként egyesületünk elnöke 2010-ben részt vett a sprint Európa-bajnokságon Donovalyban, s ott bronzérmet szerzett. Szép teljesítmény.
– A te legjobb eredményed?
– A tavaly megnyertem a négyes fogatok Gyilkos-tó-versenyét. Általában a dobogós helyeken szoktam zárni a versenyeket, de volt, amikor dobogó közeli eredményt értem el. A teljesítmény a kutyáktól is függ. Van, amikor összekapnak az úgymond „falkavezér rangért”.
– Hol lesz – természetesen a hó függvényében – az első versenyetek?
– Ami biztos, hogy február 15–16-án Kalibáskő lesz a házigazda, aztán március első napjaiban Hargitafürdő fogadja a mezőnyt.
– Olcsó szórakozás ez a kutyaszánozás?
– Nem. A kutyák élelmezése, egészségben tartása, állandó oltása, hol a kullancsok, hol a bolhák ellen, a versenyekre való utaztatása, a kutyaszán beszerzése – egy szán 250–300 euró, de van 2000–3000 eurós szán is –, hozzá a felszerelés... Hadd ne részletezzem. Nem akarok senkit elijeszteni. Annyit viszont elmondok, én vállalom a költségeket. A kutyák szeretete, a kollégák, a versenytársak viszonyulása megéri. Egy nagy családot alkotunk a sok szép, kedves kutya társaságában, igazi barátok vagyunk, olyan barátok, akik mindig segítenek egymáson. Van közöttünk pap, vannak mesteremberek, akik a maguk területén megállják helyüket, ha a szükség megkívánja... Na persze, jól jönne bármilyen anyagi támogatás. Ahhoz viszont meg kell ismerni a mi közösségünket, a mi versenyeinket, a mi kutyáinkat. Remélem, egyszer majd erre is sor kerül. Addig viszont hadd kívánjak minden kutyaszánsportolónak kitartást, jó telet, sok havat és sikeres, jó versenyzést. S mert közeledik a szilveszter, mindeniküknek b. ú. é. k.