Megérkezés Zágonba
Ahmet Aygün, Rodostó polgármestere egy delegáció élén érkezett Székelyföldre, hogy Csíkszeredában átvehesse a Julianus Alapítvány díját. Társaságában városi tanácstagok, vállalkozók, újságírók is voltak.
Erdélyi útjára elkísérte Ali Kabul, a rodostói Rákóczi Múzeum igazgatója is, aki a tolmács feladatkörét is ellátta — önszorgalomból tanult meg magyarul, most járt először Székelyföldön és Mikes Kelemen szülőfalujában —, s a küldöttséghez csatlakoztak ploieşti-i török vállalkozók és török érdekeltségű csíkszeredai üzletemberek is. A török vendégek a pompázatos csíkszeredai díjátadó ünnepség és másnap, a csíkszeredai-csíksomlyói városnézés után Háromszékre, Kisborosnyóra és Zágonba látogattak. Útjukat mindenfelé nagy érdeklődés kísérte, s az újabb székelyföldi török ,,betörés", úgy tűnik, nem vész el a székelyföldiek emlékezetében.
Egy török politikus Julianus nyomában Tekirdag (Rodostó) polgármestere, Ahmet Aygün Malkara megyei jogú város Yörükköy falujában született 1967. április 22-én, ahol az általános iskola osztályait végezte. Később az Erzurum Atatürk Egyetemen közigazgatást és közgazdaságtant tanult. Katonai szolgálatának kitöltése után, 1992—1996 között egy rodostói helyi lapnak volt a főszerkesztője, de emellett a politikai életbe is bekapcsolódott, és kereskedelemmel is foglalkozott. Tagja lett az Igazság és Fejlesztés Pártjának (AKP), s a 2004. márciusi választásokon polgármesterré választották. Aygün nős, van két gyereke. Ezek lexikonszócikkbe kívánkozó életrajzi adatok. Ezen túlmenően a fiatal politikus hús-vér ember, és különös szerepe van annak a vonzalomnak a kiépítésében, amely a török és a székelymagyar nép testvéri kapcsolatait erősíti. Aygünnek ugyanis meggyőződése, hogy a magyar, különösen a székely és a török históriai néptestvéri rokonságban áll egymással. Török értelmiségiként rájött arra, hogy ezen a vonzalmon túl a modern Törökország Európához csatlakozásában megfelelő népiközösség-ösvény a török—magyar barátság, amely a történelmi kihívások és kölcsönös szembenállások ellenére mára lényegében átminősült, s a históriai török—magyar ellentétek után napjainkban ahhoz a kapcsolati vonulathoz igazodik, amely lehetővé tette a Thököly-féle felkelés, majd a Rákóczi-szabadságharc üldözötteinek menedéket biztosító, a Kossuth-emigrációnak szállást és túlélési lehetőséget ajánló kapcsolatok kiépülését. Aygün polgármester élére állt azoknak a kezdeményezéseknek, amelyeket a Magyarok Székelyföldi Társasága, a csíkszeredai Julianus Alapítvány és a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, valamint a Zágoni Mikes Alapítvány és Művelődési Központ indított el. Személyesen állt az élére olyan kezdeményezések kivitelezésének, mint a csernátoni faragású székely kapu felállítása a rodostói Magyar utca bejáratához. Ezt megelőzően török üzletemberek társaságában székelyföldi körútra indult. A székelyföldi faragott kapuk motívumkincsében felismerte a székely-türk azonosság jelképi jeleit, a napot, a holdat, a csillagokat, az életfát és a többieket. Végső soron Aygün polgármester és rodostói csapatának a döntésén múlott, hogy a székely kapu felállítása, magyar kormányzati rosszallás közepette, Rodostó egyik köztéri térplasztikai alkotásává minősült, amely a rodostói magyar találkák nulla kilométerkövévé vált. Aygün csíkszeredai, csernátoni, kovásznai, csomakőrösi és zágoni látogatásai előzték meg azt is, hogy Ibrahim Müteferrikának — azaz Székely Ábrahám —, a török nyomdászat magyar származású megteremtőjének, rendkívül értékes ősnyomtatványok létrehozójának szobra Rodostó egyik legtágasabb, modern terén kapjon helyet. A kapu- és szoboravató ünnepségeken, amelyeket Aygün török állami ünneppé emelt, a több mint százfős székelyföldi küldöttséget katonai tiszteletadással fogadtatta. Ezentúl Aygün polgármester jóváhagyásával állítottunk kopjafát Avsarköy faluba, hogy megjelöljük azt az utat, amelyen a Nagyságos Fejedelem az ottani iszapfürdőhöz — savanyúvízhez — udvartartásával együtt járt. A török—magyar kapcsolatok építésén túl Mehmet Aygünnek rendkívüli szerepe van Tekirdag város modernizálásában és gazdasági előrelépésében. 2006 óta Rodostóban működik a Namik Kemal Egyetem. Megkezdték és jövőre befejezik egy 580 lakrészből álló lakótelep, valamint a város gyűrűútjának építését. A város területén félszáznál több játszóteret, több tornatermet, parkot, sportpályát építtetett, felújíttatta a város ivóvízellátását, négysávosról hatsávosra szélesítették a Tekirdagot Isztambullal összekötő autópályát. Tekirdag Trákia legdinamikusabban fejlődő városává vált. Mehmet Aygün, amint mondta, nem vendégként, hanem testvérként érkezett Csíkszeredába és Háromszékre az itt élő magyarokat üdvözölni, és megköszönni a kitüntetést. Kisborosnyói háztűznézőben A török küldöttségnek az eredeti terv szerint a Nyergestetőn és a Kászoni-medencén kellett volna Csernátonba érkeznie. Az elképzelésből a csernátoni látogatást a hosszúra sikeredett csíkszeredai városnézés miatt törülni kellett. A Sepsiszentgyörgyre érkező gépkocsioszlop háromszéki kísérőjeként e sorok írójának alkalma volt, hogy az elveszettnek tűnő török küldöttséget Kányádi Sándor Az elveszett követ című mókás versének fordíttatásával köszöntse: Hogy s hogy nem, de egyszer, / Kolozsvárra jövet, / elveszett az úton, / el a török követ. Pedig egyenest az / isztambuli öreg / szultántól jött volna, / ha megjön a követ. A mókás vers játékos hangulatát a tartalom tolmácsolása nélkül is sejti a török ember, mert akárcsak a magyar nyelv, a török még jobban terhelt az ,,ő" és az ,,ü" hangokkal. (A modern török ábécé megteremtésében Kemal Atatürk felkérésére magyar tudósok is közreműködtek.) Az történt ugyanis — csípek bele újra a verssorokba: Enyedre béjövet / szörnyen megszomjazott, / s vizet kért a követ. / — De vízzel Enyeden, / ó, nagyságos követ, / akkor se kínáljuk, / ha kerékbe töret! / Kortyolt egyet-kettőt, / de minthogyha tüzet, / lett a bortól egyre / szomjasabb a követ. / Lement a pincébe / — elég is a szöveg! — / még most is ott iszik / az elveszett követ. A törökök értették a mókát. Ahmet Aygün természetesen egy korty alkoholt sem ivott, de volt egy-két férfi a csapatban, aki azt mondta nevetve, hogy ők nem a polgármester úr pártjának tagjai, s így nem utasítottak vissza Zágonban egy-egy korty pálinkát. A zágoni kínálmációt megelőzően a küldöttség betért Kisborosnyóra, ahol v. Damó Gyula a Történelmi Emlékparkban fánkkal kínálta a vendégeket. Mehmet Aygün Kisborosnyón kopjafát választ Avsarköy falu számára Ahmet Aygün kiválasztotta azt a kopjafát, amelynek hasonmása jövő nyáron az avsarköyi savanyúvizes út letérőjénél jelzi majd az iszapfürdőhöz vezető utat. Augusztusban a kopjafát a kisborosnyóiak egy csoportja is elkíséri majd trákiai útjára. Zágoni fogadáson Zágonban Kis József polgármester és a zágoni tanácstagok közül többen a Mikes Kulturális Központban fogadták a vendégeket. A két évvel ezelőtti látogatás egyik baklövését elkerülendő, a zágoni díszebéd nem ,,disznókőtségből" állt, hanem fejedelmi estebédnek indult. Fácánhúsleves gyöngyözött a tálakban. A fácánhús és a leveszöldség előételként szolgált. Jó tudni, hogy a fácánsóbafőttet nem késsel és villával, hanem kézzel kell enni, mint Mátyás király korában. A főétel őz- és szarvashús volt vadasan elkészítve. A felséges eledel elköltése közben jó hangulatú, de fontos és komoly témákat is felölelő beszélgetés folyt. Arról például, hogy ha Mikes rodostói összeomlott házának telke még megszerezhető, akkor a zágoniak nem ejtik azt a régi tervet, hogy saját költségükön újraépítik, s ennek rendeltetéséről, múzeumi, turisztikai és kereskedelmi célokra való berendezéséről később egyeznek meg. A zágoniak szándékában áll az is, hogy Mikes szülőfalujában is felépítsék a rodostói ház hasonmását. Beszélgetés közben szó sem esett arról, hogy Budapesten Hiller István minisztériuma újra elutasította a ház zágoni újjáépítési tervét, pedig párttársa és országgyűlési elnöke, Szili Katalin járt közben az ügyben. ,,Sajnos, a kulturális tárca építészeti — idézem a magunk és nem a török vendégek számára a válaszlevél passzusát —, szakmai szempontokra hivatkozva ismételten elutasította a kezdeményezés támogatását." Még szerencse, hogy 1906-ban, mikor Rákóczi ebédlőházának mását Kassán felépítették, s a még fellelhető bútorzatot is hazaszállították Rodostóból, nem efféle miniszterek uralták a magyar kulturális szférát. Erre szokták mondani, hogy magad, uram, ha szolgád nincs!
