A 322-es integrált uniós kiírásra 2009-ben benyújtott pályázat egyik összetevőjeként a rétyi községvezetésnek sikerült teljesen megújíttatnia az 1825-ben épült, jelenleg köztulajdonban lévő egykori Antos-udvarházat, amely a helybeli iskolás gyerekek délutáni foglalkoztatásának ad otthont az új esztendő első felétől.
„Az egykori orvosi rendelő és szolgálati lakás, valamint gyógyszertár felújítása befejeződött, és decemberben az átadás is megtörténik – jelentette ki Dálnoki Lajos polgármester. – A tervek szerint az iskolás gyerekek ebéd elfogyasztása után pedagógusi felügyelet, irányítás és segítség mellett itt felkészülhetnek majd a másnapi órákra. Ez volt a célirányos uniós összegeket ígérő pályázati kiírás célkitűzése, amit sikeresen megnyertünk és kiviteleztettünk.”
Réty, a régi kúriáiról híres település csodálatosan megújult épülettel gazdagodott, aminek, akárcsak a családoknak, külön története van. Erről érdeklődünk a település múltjának részletes ismerőjétől, helytörténésztől, monográfiaírótól, dr. Nagy Lajos nyugalmazott körorvostól, aki fél évszázadig szolgálta a község, a hozzá tartozó falvak és a környék lakosságát, javíttatta, majd megújíttatta az épületet, és 47 évig annak lakója volt.
– Az udvarház tulajdonosai, az Antos-fiúk szétszóródtak. János (1819–1906) negyvennyolcas alezredes Abonyba költözött, Ferenc és Károly agglegényként eladta az épületet Márton József gyergyói fakereskedőnek, akinek fia, „József úr” 1930 táján tovább adta Kimm Fritz (1888–1967) grafikusnak és festőművésznek, aki Nagy Imre szerint a szászok legnagyobb grafikusa volt. Kimm családja Nyugatra disszidált, s az épületet-kertet egy Bartos nevű intézője mentette-használta-gondozta az 1948-ban bekövetkezett romániai államosításig. Időközben pártiroda és könyvtár, majd tanítói lakásként szolgált. Az egyre romló épület tetőzetét 1962-ben lesodorta egy mérsékelt égövi erős forgószél, javítása és tető alá tétele elkerülhetetlenné vált. Mert a községi iskolát bővítették, a községvezetés, Barti Sándor tanácselnök anyagi segítséget ugyan nem tudott, de épületfát biztosított. Személyesen bélyegeztünk gerendának- és szarufánakvalót a besenyői erdőben, a beomlott hátsó pincéhez a lengyártól gyűjtöttem használt betonvasakat. Hátunk mögött nem állott uniós támogatás, mint a mostani időkben. Bukarestben kivetettem a műemlékek lajstromából az épületet, hogy ki tudjuk javíttatni. Végül Petru Oprea megyei főorvosom állta az engedélyek és a tervezetek anyagi alapjait. Bekopogtattunk minden rétyi kollektív taghoz. Kétszáz családtól felajánlottak öt munkanapegységet, összesen tehát ezer munkanapegységet, melynek ellenében az angyalosi kollektív gazdaság építőcsoportja elvégezte a kőművesmunkát. Ez a hatalmas munka tehát a rétyi családok révén valósulhatott meg. Az ácsmunkára a komollói néptől gyűjtöttem pénzt, s a rétyi ácsok, közöttük Varga Gyula elkészítették.
– Milyen érzés látni, hogy megújult a kúria?
– Végtelenül örülök, hogy új köntösbe került az épület – mondta dr. Nagy Lajos –, mert soha nem tekintettem teljesen befejezettnek azt az épületet, amelynek a megmentésén sokat fáradoztam, s amelynek felújításáért a helyi tanácsok soha semmivel nem támogattak! Tudomásul vettem, hogy régi funkcióját elvesztette az épület, Rétyről pedig családommal együtt vegyes érzelmekkel távoztam. Megértettem, hogy csak e pályázat révén lehetett megújítani az épületet, új funkciójának sikeres kimenetele, hozadéka felől azonban kételyeim vannak.
