A Ponta-kormány szerdai ülésén hozott intézkedések – a helyi adók emelése, a közszférában továbbra is érvényben maradó alkalmazástilalom, az ajándék- és ételjegyek elmaradása – egyértelműen jelzik: véget értek a boldog kampányidők, amikor a fizetések helyreállításával, a nyugdíjakból jogtalanul levont egészségbiztosítási járulék visszafizetésével, a gyermeknevelési járandóság enyhe növelésével voksszerzés céljából sokakban megteremtették annak illúzióját, hogy többre képesek, mint elődeik. Lejártak a választások, megvan a kétharmados parlamenti többség – jön a feketeleves.
Persze, várható volt azért, hogy az elmúlt fél esztendő folyamatos kampányának meglesz a böjtje, mint ahogyan arra is számítani lehetett: az üres államkasszát valahogyan fel kell tölteni. Az is bizonyosnak tűnik: a szerdán bejelentett intézkedések hosszabb távon aligha bizonyulnak elegendőnek – ez tehát csak a kezdet. De ami igazán aggasztó, hogy a baloldaliak sem az elmúlt féléves regnálásuk alatt, sem a voksolást megelőző hetekben nem tudtak semmilyen gazdaságpolitikai irányváltásról szóló programot felmutatni. Ködös ígéreteket fogalmaztak meg – még ezekből sem túl sokat, kár lett volna kockáztatni, hiszen győzelmük biztosnak ígérkezett –, de arról nem szóltak a kampányban és az immár hónapok óta általuk uralt kormánypalotában: miként is szeretnék talpra állítani a rogyadozó gazdaságot, ösztönözni a munkahelyteremtést, fellendíteni az aszály által is sújtott mezőgazdaságot. Javában osztják már egymás között a miniszteri, államtitkári funkciókat, marakodnak a koncért, de hogy mit szeretnének megvalósítani, arról egy szó nem esik.
És az még a jobbik eset lenne, ha tudnák, miként akarnak eljárni, csak december 9-e előtt szándékosan nem hozták azt nyilvánosságra, hogy ne csökkentsék esélyeiket. Félő viszont, hogy egyszerűen elképzelésük sincs a hogyan továbbról. Hogy kaptak egy országot, övék immár a hatalom – de fogalmuk sincs, mihez is kezdenek vele.