1850-ben az osztrák hadsereg turszki gyalogezredének fősebésze, innen a savoyai dragonyosokhoz került. 1875-ben választották Sepsiszentgyörgy főorvosává. Itt már korábban megfordult, mert egy 1865-ben keltezett népszerűsítő jellegű kiadványon, amely a kolera terjedését ismerteti, dr. Bertalan Dániel neve mellett az övé is szerepelt. A sepsiszentgyörgyi kórházban „rendelő-főorvos tisztséget” töltött be. Dr. Kain volt az első sepsiszentgyörgyi orvos, aki bevezette a betegek pontos nyilvántartását. Az első kórlap, az általa összeállított „Fejlap” 1880-ban készült. „A fejlap első oldalán vannak a betegek személyi adatai, alább az azt kitöltő orvos, dr. Kain Károly aláírása” – írja sepsiszentgyörgyi kórháztörténeti tanulmányában dr. Koczka György és dr. Nagy Lajos.
Az 1880 márciusában keltezett idegen­forgalmi jelentésben dr. Kain Károly beszámolt a márciusi hónap betegforgalmáról: „a beteg napok száma 653 volt, ebből a már eltávozott betegekre 181 nap esett”. Az 1881. év betegforgalma: 353 beteget gyógyítottak meg, és a kórházba befektetettek ápolási ideje napokban számolva 9175. A bujakórban szenvedők száma volt a legnagyobb arányú. Számuk elérte a 138 főt, őket a szembetegek követték, számuk 88. A más betegségekben kórházba kerültek aránya, illetve száma külön-külön csekély. Így például himlőben mindössze két beteget, a roncsoló toroklobban (diftéria) és elmezavarban három-három személyt kezeltek. Rajtuk kívül még 198-an különféle betegségekkel kerültek kórházba. Az alispánnak összeállított jelentésben Kain doktor három műtétről, egy felkar- és egy lábszárcsonkításról számolt be. Az 1882-es ismertetőben öt ajakrákműtétről, két lágyéktáji daganat kezeléséről, orr-rákoperációról tett említést. 1883-ban járomcsontrákműtétet is említ. Mindezek alapján megállapítható, hogy dr. Kain egyike volt a legképzettebb szentgyörgyi orvosoknak.
Kain pontos statisztikai adatkezelést honosított meg. Jelentései elsőrangú forrásként hasznosíthatók. Egy 1862-ból származó, betegforgalmat bemutató statisztika szerint a kórházban 176 „közönséges” beteget kezeltek, míg a bujakórban szenvedők száma ennél jóval több volt, elérte a 232 főt. Ha a dr. Kain által közreadott 1881. évi adatokat összehasonlítjuk az 1862. év adataival, megállapíthatjuk, hogy sem a kórházi ágyak, sem a betegek száma nem emelkedett. Látható mértékű javulás állt be a szifiliszes betegek gyógyításában, amely tizenhét százalékkal csökkent. Valójában az elért orvosi eredmények, arányok ennél jobbak, ha figyelembe vesszük azt is, hogy Sepsiszentgyörgy népessége 1880-ban 5268 fő, míg 1857-ben 3008 volt.

A sepsiszentgyörgyi kórház
A kórház alaptőkéje mellett a kórház működtetésére szükség volt más bevételi forrásra is. Mivel a kórház Háromszék népének épült, fenntartása is közös feladattá vált. A betegápolási alapba 1877 táján minden 500-nál kisebb lélekszámú település öt forintot, 500-tól 1200 főig tíz forintot és minden 1200-as lélekszám fölötti tizenöt forintot fizetett. A táncmulatságok tartásáért minden 1200 főnél népesebb település ifjúsága két forintot, az ennél kisebb településen élők egy forintot fizettek a betegápolási alapba.
A kórház sebészeti műszerei lehetővé tették a csonkítást, a hólyagműtétet és a boncolást. Ez idő tájt a sebészeti műszerek leltárában százöt tétel szerepelt. A kórház bevételéből azonban nem mindig jutott új felszerelésre. Néha adományokból sikerült beszerezni egy-egy jelentősebb értékű felszerelést. Így például az uzoni Vöröskereszt által az 1880-as években adományozott százötven forintból vásároltak műszereket.
A kórháznak ekkor két orvosa volt. Őket két férfi és két női ápoló segítette. A kórház adminisztrálása a gondnokra hárult. 1883-ban, dr. Kain Károly nyugdíjazásakor Potsa József főispán versenypályázatot hirdetett egy műtőorvosi állásra. A korábbi javadalmazást 300 forintról 500-ra emelte. Az orvos számára továbbra is szolgálati lakást biztosítottak fűtéssel és világítással együtt.
1885-ben a kórházban 372 fekvő beteget gyógyítottak 8957 ápolási nappal. Még mindig jelentős volt a bujakórosok száma, a betegek harminckilenc százalékát tette ki. Rajtuk kívül ápoltak 84 befektetett beteget és 113 külbeteget, utóbbiak kezelésre bejártak a kórházba.
A város hírneves építészmérnöke Gyárfás Győző volt, aki 1891-ben készítette el a kórház műszaki és építészeti leírását. Ennek alapján tudjuk, hogy az alagsorban helyezték el a szegények házát. A kórház a „magas földszinten” és az emeleten működött. A földszinten volt a gondnoki lakás, mellette sorakoztak a női kórtermek. Két kórtermet tartottak fenn az úgynevezett „intelligensebb betegek” számára és egyet az elmebajosoknak. Az emeleten helyezték el a férfiak kórtermeit és az orvos lakását. Külön épületben volt a „főzőház” és a „halottas kamra”.

(folytatjuk)