Bárcsak azon csámcsoghatna a sajtó, hogy egy-egy jól sikerült projekt megvalósítása után miként igyekszik mindenki learatni a babérokat. Mert akkor a hatalmi harcon, a személyes ambíciókon túl nagyszabású beruházásokról, infrastrukturális fejlesztésről, A borvíz útjáról, szeméttárolóról, számos más közös tervről és megvalósításról is lehetne beszélni.
Csakhogy a Szövetség a Székelyföldért önkormányzati társulás, úgy tűnik, nem erről szól. A bírósági bejegyzés körüli huzavonáról szólnak a hírek, miközben a lényeg egyre inkább háttérbe szorul. Mert egy év után az egyesület jóformán semmit nem tud felmutatni. Egyetlen közös projektet sem sikerült kidolgozni, egyetlen elképzelést sem sikerült megvalósítani. Sőt, lassan-lassan külön kezdték kezelni a terveket, miközben már kommunikálni is elfelejtettek egymással. Borboly Csaba, az RMDSZ csíkszéki szervezetének elnöke rámutatott: még az olyan kérdésekben sem alakult ki párbeszéd, mint a Székelyföld-táblák felállítása. Mert az is elképzelhető lett volna, hogy Székelyföld határainál mindenütt egyszerre állítják fel a reklámpannókat. Ha lenne kommunikáció, közös fellépés, együttműködés. Ehelyett hatalmi harc, egyéni ambíciók vannak. És emögött semmi.
A napokban felmerült a javaslat, hogy az egyesületet nem Kovászna, hanem Hargita megyében kell bejegyeztetni. Mert ott működnek a kistérségi társulások, számos más egyesületet sikerült bejegyezni. De elhangzott az is, hogy bejegyzés ide vagy oda, mindenekelőtt a munkát kell elkezdeni. Leülni, közösen tervezni, és együtt dolgozni. És talán ez a legfontosabb. Mert az biztosan állítható, hogy Székelyföld lakosságának teljesen mindegy, melyik bíróságon jegyezték be az önkormányzati társulást, csak éppen működne már.
A Szövetség a Székelyföldért Egyesület esete azonban jóval több egyedi kudarctörténetnél. Mert azt is tükrözi, hogy az oly sokat emlegetett együttműködés, a közös fellépés valójában igen ritkán valósul meg. És ha az együttműködés ábécéjét képező kommunikáció sem jön létre, mindhiába szorgalmazzuk a székelyföldi régió létrehozását, mindhiába akarunk kulturális autonómiát vagy területi önrendelkezést. Mert akkor talán egész egyszerűen meg sem érdemeljük.
