Múlt héten tartották a sepsiszentgyörgyi Székely Akadémia programsorozat évzáró előadását a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében. Demeter Lajos könyvtáros köszöntője után Kádár Gyula történész mutatta be Nagy József gyergyóremetei hadtörténész doktorandusz előadót.
Nagy József az 1940–1944 közötti székelyföldi határvédelem kérdéskörébe nyújtott betekintést, vetített képes előadását mai, veteránokkal készült interjúrészletekkel tarkítva. Az összegzés ötéves kutatás eredménye, s még mindig nem állt össze a teljes anyag, közölte. Levéltári kutatásait az oral history (elbeszélt történelem) módszerével egészíti ki. Eddig mintegy kétszáz, gyergyó- és csíkszéki volt katonát szólaltatott meg, soron következik Udvarhelyszék és Háromszék, s kutatásaihoz támogatókat keres.
Az 1940-es bécsi döntés után Észak-Erdéllyel kiegészült Magyarország igyekezett megszervezni a határvédelmet. Székelyföld, mely zsákszerű nyúlványa volt az országnak, katonaföldrajzilag nehezen védhetőnek bizonyult. Egész Észak-Erdélyt egyetlen hadtest felügyeletére bízták, ezen belül Székelyföldön két határvadász dandárt állítottak fel. Az előadó ismertette ezek szerkezetét, fegyverzetét, tevékenységét. Megállapította: az itt szolgáló katonák kiképzése kívánnivalót hagyott maga után, fegyverzete elavult volt, s Románia 1944. augusztus 23-i átállása után semmi esély nem volt a szovjet hadak megállítására, a határvadászok, határőrök kénytelenek voltak visszavonulni.
Érdekesség, hogy a második világháborúban részt vettek az 1919–1922 között születettek, mint besorozottak, átképzés után az 1906–1918 között születettek, akik Trianont követően a román hadseregben teljesítettek szolgálatot, majd 1942 után behívták az első világháborúban tapasztalatot szerzett, 1890–1900 között születetteket, és korábban beszólították az 1924–1925-ben születetteket. Így sok esetben az apa együtt harcolt fiával/fiaival. Érdekes, hogy az 1923-ban született férfiak besorozására nem került sor.
