Kedves gyerekek! Hosszú utam végére értem, immár az oroszországi és a szerbiai karácsonyfákat, ajándékokat is elosztogattam – tudjátok, ott egy héttel később van karácsony –, s végre jut egy kis időm válaszolni kedves leveleitekre.
Nagy-nagy örömmel köszönöm jókívánságaitokat. Minden levelet, kis ajándékot – jó kis meglepetések! – megkaptam tőletek, gondosan eltettem őket a titkos levelesládámba meg az ajándékos dobozomba, hogy az se találja meg, aki keresni akarná. Sosem felejtem el, milyen jólesett megkóstolni a finomabbnál finomabb süteményeket, remélem, nem morzsáltam a padlóra, ha igen, jövő esztendő karácsonyán csillagport szórok a morzsa helyére, hadd lássátok, merre lépkedtem.
Úgy vettem ki, majd mindenkinek sikerült teljesítenem kívánságát, s aki szerényen csak egy ajándékot kért, annak ráadás is jutott, aki pedig elégedetlen – mert ilyenek is vagytok, ugye, tudjátok? –, annak, sajnos, nem járhatok kedvében jövő karácsonykor sem, hacsak meg nem fontolja a közmondást, miszerint: ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. No, de elég erről, hiszen érkeznek a hírek a javuló rosszcsontokról!
Holnaptól farsang! Jöhet a játszás, móka, vidámság, tréfálkozás! Én meg máris azon töröm a fejem, miként juthatok el mindenkihez időben, s főként, honnan s hogyan szerzem majd be a számtalan ajándékot nektek. Nem egészen 365 napom maradt e töprengésre, úgyhogy szervusztok, elvonulok a gondolkodóba, december 25-én megtudjátok, mire jutottam.
Az angyal
