Újévi jókívánság gyanánt fogalmazta meg Tőkés László, hogy legyen 2013 az autonómia éve – a jelenlegi politikai helyzetet tekintve pedig valóban minden feltétel adott, hogy ez így is legyen, és az erdélyi magyarság erőteljesen kinyilváníthassa önrendelkezés iránti igényét. Kérdés csak az, milyen mértékben tudunk élni azzal a lehetőséggel, amelyet az országos és a nemzetközi körülmények biztosítanak.
Érdemes néhány pillanatig elidőzni a nemzetközi dimenziónál: az RMDSZ több éven át tartó kormányzati szerepvállalása miatt ugyanis önálló külpolitikáját feladta a magyar szervezet, bukaresti hatalomba ágyazottságában nem is igen adhatott hangot követeléseinknek az európai fórumokon. Az ellenzék padsorai ilyen szempontból nagyobb mozgásteret biztosítanak, Magyarország esetében is láthattuk, mennyire érzékeny Brüsszel a kétharmados parlamenti többséghez jutott erőkre – a román kormány pedig az államfő elmozdítására tett kísérlet miatt nyár óta az európai nagyhatalmak figyelmének középpontjában áll. Keresve sem találnánk hát jobb alkalmat a román államhatalom asszimilációs törekvéseinek bemutatására, mint a jelenlegi – már ha az ellenzéki pozíció annak megfelelő radikális politizálással jár, és nem az ugrásra kész, hatalomba visszasóvárgó magatartás lesz az uralkodó a magyar szervezet köreiben.
Persze, az autonómiaügy nemzetközi népszerűsítéséhez a muníciót csak a hazai történések szolgáltathatják: az EMNP által kezdeményezett sepsiszentgyörgyi autonómiatüntetést újabb megmozdulásoknak kell követniük, annál is inkább, mert a következő hónapokban az alkotmány módosítása és Románia közigazgatási átszervezése kerül napirendre. E tekintetben mindenképpen figyelemre méltó kezdeményezés a Marosvásárhelyre március 10-ére tervezett Székely Szabadság Napja, a megmozdulás sikere viszont azon is múlik, hogy sikerül-e elkerülni az ilyen esetekben megszokottá vált parttalan vitákat, melyek általában arról szólnak, ki a szervező, ki vesz részt az eseményen, ki szólal fel. További kihívást jelent, hogy el kellene kezdeni szövetségeseket is keresni a többségi nemzet, főként az erdélyi románság körében, a föderalizációról szóló vitát folytatni kell, hisz már a kampány során világossá vált: vannak olyan román értelmiségiek, véleményformálók, akik nyitottak a párbeszédre.
Kedvező hát a konjunktúra az autonómia iránti igény kinyilvánítására – csak egyéni hiúságok, pártérdekek miatt el ne szalasszuk az alkalmat.