Érdemes néhány pillanatig elidőzni a nemzetközi dimenziónál: az RMDSZ több éven át tartó kormányzati szerepvállalása miatt ugyanis önálló külpolitikáját feladta a magyar szervezet, bukaresti hatalomba ágyazottságában nem is igen adhatott hangot követeléseinknek az európai fórumokon. Az ellenzék padsorai ilyen szempontból nagyobb mozgásteret biztosítanak, Magyarország esetében is láthattuk, mennyire érzékeny Brüsszel a kétharmados parlamenti többséghez jutott erőkre – a román kormány pedig az államfő elmozdítására tett kísérlet miatt nyár óta az európai nagyhatalmak figyelmének középpontjában áll. Keresve sem találnánk hát jobb alkalmat a román államhatalom asszimilációs törekvéseinek bemutatására, mint a jelenlegi – már ha az ellenzéki pozíció annak megfelelő radikális politizálással jár, és nem az ugrásra kész, hatalomba visszasóvárgó magatartás lesz az uralkodó a magyar szervezet köreiben.
Persze, az autonómiaügy nemzetközi népszerűsítéséhez a muníciót csak a hazai történések szolgáltathatják: az EMNP által kezdeményezett sepsiszentgyörgyi autonómiatüntetést újabb megmozdulásoknak kell követniük, annál is inkább, mert a következő hónapokban az alkotmány módosítása és Románia közigazgatási átszervezése kerül napirendre. E tekintetben mindenképpen figyelemre méltó kezdeményezés a Marosvásárhelyre március 10-ére tervezett Székely Szabadság Napja, a megmozdulás sikere viszont azon is múlik, hogy sikerül-e elkerülni az ilyen esetekben megszokottá vált parttalan vitákat, melyek általában arról szólnak, ki a szervező, ki vesz részt az eseményen, ki szólal fel. További kihívást jelent, hogy el kellene kezdeni szövetségeseket is keresni a többségi nemzet, főként az erdélyi románság körében, a föderalizációról szóló vitát folytatni kell, hisz már a kampány során világossá vált: vannak olyan román értelmiségiek, véleményformálók, akik nyitottak a párbeszédre.
Kedvező hát a konjunktúra az autonómia iránti igény kinyilvánítására – csak egyéni hiúságok, pártérdekek miatt el ne szalasszuk az alkalmat.