Szentes Csaba, a község polgármestere hangoztatta, úgy, mint ma, a mészárláskor is békés emberek lakták Madéfalvát és az egész Csíki-medencét, akik nem fegyvert fogni akartak a zsarnoki hatalom ellen, hanem kiváltságaikat, katonáskodási hagyományaikat féltve, közös megmozdulással, békés úton próbálták megvédeni jogaikat, megőrizni szabadságukat. Ma már nyoma sincs az akkori elnyomó hatalomnak, de kisebbségben élő székely népünk Isten-, ember- és szabadságszeretete örök érvényű – jelentette ki a polgármester.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke arra emlékeztetett, hogy a székelyek történelmük során mindig összefogtak, mindig együtt harcoltak szabadságjogaikért. E szabadságszeretetet az autonómia fogalmával szoktuk a közbeszédben megjeleníteni.
  Eleink a székely önszervezésről, autonómiáról nemcsak beszéltek, nem elméleteket gyártottak, hanem a mindennapi életüket annak jegyében szervezték meg – emlékeztetett a tanácselnök. Mindig annyi autonómiájuk volt, amennyit ki tudtak harcolni maguknak, de a megszerzett jogaikkal mindennap éltek is. És így van ez napjainkban is: annyi az autonómiánk, amennyit kivívunk, megszerzünk, megőrzünk. A tanácselnök a bátorság, a helytállás szimbólumának nevezte Madéfalvát. Szerinte napjainkban már nem az osztrák sereghez hasonló kézzelfogható ellenségek veszélyeztetik a székely közösséget, hanem az elvándorlás, a közömbösség, az elfordulás a közügyektől, illetve a magunkba fordulás.
Zsigmond Barna Pál, Magyar­ország csíkszeredai főkonzulja úgy fogalmazott, a madéfalvi mártírok legféltettebb kincsükkel, saját életükkel kiáltottak nemet arra a jogtiprásra, amely közösségük létét, évszázadok során szerzett szabadságjogaik megtartását veszélyeztette. Éppen ezért kötelességünk rájuk emlékezni, hiszen a ma élő nemzedékekért adták életüket. Az, hogy itt ma is székelyek élnek, nekik is köszönhető. Üzenetük világos, és ma is megszívlelendő: van esély a megmaradásra. Ehhez azonban összetartásra van szükség a legkisebb közösségektől, a családoktól kezdve a nemzeti közösségünkig – fogalmazott a főkonzul.
Tánczos Barna szenátor arra hívta fel a figyelmet, hogy a két és fél évszázaddal ezelőttihez hasonló veszély fenyegeti ma a székelységet. A 18. század második felében az új adminisztratív területek létrehozása, az ősrégi székely székek szétrobbantása azt a célt szolgálta, hogy megfosszák a székely népet autonómiájától, attól, hogy saját dolgaiban maga dönthessen. Ma ugyanazzal a módszerrel szeretnék némely román politikusok Székelyföldet szétdarabolni. A Habsburg-propagandához hasonlóan ma is a modern államigazgatás megteremtésére hivatkoznak a megyék, régiók átszervezése kapcsán, de a valós szándék a székelység megtörése, térdre kényszerítése, asszi­milálása, amit nem hagyhatunk szó nélkül, és küzdenünk kell ellene itthon, Bukarestben és Brüsszelben egyaránt – hangsúlyozta a szenátor.
A résztvevők megkoszorúzták a turulmadaras emlékművet, majd közös imával, valamint a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult a megemlékezés.