Esztendőfordulón számot vetettek, mennyi pénzt, időt és energiát fordítottak a megfelelő számítógépek, nyomtatók megvásárlására, az elektronikus aláírás beszerzésére, a páciensek tájékoztatására: ne aggódjanak, ezután is megkapják ingyenes és ártámogatott gyógyszereiket, legfennebb egyik-másik készítményt leveszik a listáról, és ha nem akarnak horribilis összegeket fizetni, kezelést változtatnak. Kiderült, a mérleg negatív, mert amíg az orvosok, patikusok eleget tettek a jogszabály előírásainak, addig a törvényhozó hatalmi harcokra költötte minden erejét, és mire eljött az elektronikus recept bevezetésének végső határideje, az egységesen használt számítógépes programot nem látta el olyan funkciókkal, amelyek többet nyújtanának a korábbinál. Hisz az új típusú receptek egyetlen új információt sem tartalmaznak a régiekkel szemben, nem könnyítik a beteg dolgát olyan esetben, ha a felírt készítmények nem mindenikét tudja kiváltani egy adott patikában, továbbra is keresgélnie kell, hol tudnak egyszerre mindent kiadni neki, ráadásul előfordulhat, hogy a rendelőben áramszünet áll be, az orvosnak nincs offline-recept tartaléka (üres nyomtatvány az orvos egészségbiztosító pénztárral között szerződésének adatait tartalmazó fejléccel), és nem tudja felírni a szükséges orvosságokat.
Ismerjük már az ilyen, nesze semmi, fogd meg jól reformokat, amelyek valakiknek eurómilliókat hoznak a konyhára, mások idegbajt kapnak tőle. És mint minden hasonló esetben, a kiszolgáltatott, ezúttal a beteg ember szenved, mert ha csupán egy láncszem kiesik a félig fércelt rendszerből, akadozik az ellátás, mely amúgy is messze áll a tökéletességtől.