Kanadai kutatók fosszíliák segítségével az ősi Egyenlítő pontos helyét állapították meg, szerintük négyszázötvenmillió évvel ezelőtt, az ordovíciumban Grönland északi részén, Manitobán (Kanada), Utah és Nevada államon át vezetett. A Nyugat-ontariói Egyetem tudósai vizsgálataikról a Geology folyóiratban számoltak be.
Az ordovícium a paleozoikum hat időszaka közül időben a második, amely a kambriumot követte és a szilurt előzte meg: 488,3 millió évvel ezelőtt kezdődött, mintegy 44,6 millió évig tartott és 443,7 millió évvel ezelőtt fejeződött be – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon. E földtörténeti időszak kezdetét a kambrium-ordovícium kihalási esemény jelzi, és egy még súlyosabb kihalási hullámmal ért véget, amely eltörölte a tengeri fajok 60 százalékát, ily módon az ordovíciumból bőségesen maradtak fenn fosszíliák. Az adott korszakban jelentős mennyiségű kőolaj és földgáz keletkezett.
Jisuo Jin és Phil McCausland, a Nyugat-ontariói Egyetem földtudományi intézetének munkatársai abból indultak ki, hogy a mai Egyenlítő környékét körülbelül 10 szélességi fokon belül megkímélik a hurrikánok. Feltételezésük szerint így kellett lennie a távoli múltban is, így az egyenlítői hurrikánmentes zónát az évmilliók során háborítatlanul lerakódó fosszíliák segítségével lehet megállapítani. A két kanadai tudós által irányított nemzetközi kutatócsoport hatezer kilométer kiterjedésű fosszilis lerakódásokat követett nyomon, ebből állapítva meg az egykori Egyenlítő pontos helyét.
Mint a kanadai kutató kifejtette, Észak-Amerika körülbelül 90 fokos fordulatot tett az ordovícium óta, és ami ma az Észak, akkor a Kelet volt. Jisuo Jin rámutatott: létfontosságú megismerni, hogy mi történt bolygónkkal a korábbi földtörténeti időszakok során, a kutatásoknak azonban gazdasági hasznuk is van, hiszen segítségükkel meg lehet jósolni, hogy hol és milyen ásványokat, kőzeteket kell keresni, vagy hol lehet számítani újabb kőolajlelőhelyekre.
