A rekordszámú miniszterváltás az oktatási törvény folyamatos módosítását hozta maga után az elmúlt két évtizedben, de valahogy mindig kibekkelték a szaktárca új vezetői, hogy még tanévkezdés előtt hozzák meg a sarkalatos döntéseket, és szeptember 15-én tudja a diák és a tanár, miből és milyen módszertan szerint kell vizsgázni, vizsgáztatni év végén.
Ezzel szemben az idei esztendő úgy kezdődik: ha lesz, akkor nem lesz, és ha nem lesz, akkor lesz. Előbbi mondás egy falusi szabadtéri előadás előtt született, amikor a szervezők ezt válaszolták az érdeklődők kérdésére, ami azt jelentette, eső esetén elmarad a fellépés. A tanügyben pedig jelenleg arra vonatkozik, ha a parlament az alig két éve elfogadott törvény bizonyos cikkelyeinek módosításáról dönt tanév közben, és azt már a folyó tanévre vonatkoztatja – ami egyértelműen törvénytelen –, akkor akár az is előfordulhat, hogy már idén szerveznek szakérettségit a szakközépiskolák végzősei számára. Ez ellenben nem befolyásolja a hagyományos érettségit, csupán újabb lehetőséget jelent. Ha pedig ezt a kezdeményezést elutasítják, akkor továbbra is halomra buknak a sem az elméleti, sem a szakképzésben nem jeleskedő szakiskolák tanulói. És így történik ez az előkészítő osztályokkal is: ahol lesz számukra tanterem, ott az iskolához fognak tartozni, ahol nem, maradnak az óvodában. Az ilyetén sakkozás a IX. osztály körül is megkezdődött: tartozzanak-e az általános iskolához, vagy maradjon minden a régiben, és továbbra is ez legyen a kezdő évfolyam a középiskolában. Ez esetben tartsanak-e felvételi vizsgát, vagy maradjon a jól-rosszul működő számítógépes elosztás? Erre mondja azt a legújabb oktatási miniszter, hogy fő a stabilitás.
Beiktatásakor Remus Pricopie tárcavezető kijelentette, csupán a változtatás kedvéért nem fognak módosítani a jelenlegi rendszeren, mert korábban bebizonyosodott, addig nem szabad felrúgni a régit, amíg az új módszertant nem előzik meg hatástanulmányok, amelyek előrevetítik, mit hoznak diáknak, tanárnak. Ha kevesebb pedagógust lehet foglalkoztatni egy úgynevezett reformlépés után, mint jelenleg, illetve kevesebb gyermek számára lehet biztosítani az óvodát, a kötelező oktatást, akkor az a típusú újítás eleve nem jó, de az is elfogadhatatlan, ha a költségek ésszerűtlenül növekednek. A miniszter szerint többek között az óvodahálózat bővítésére, új tankönyvekre, kutatásra kellene többet költeni a jelenleginél, s lévén optimista, bízik is abban, hogy idén szuperköltségvetése lesz az oktatásnak.
Mi pedig abban bízunk, a közelgő próbaérettségin bebizonyosodik: a pedagógusok józan eszük és felkészültségük alapján készítik fel tanítványaikat, azokra az értékekre alapozva, amelyek nem függnek sem politikai széljárástól, sem hatalmi ambícióktól.