A nagy hideg ellenére közel százan gyűltek össze szombat este Sepsiszentgyörgyön a belvárosi református templom kertjében, a második világháborús hősök emlékművénél a Történelmi Vitézi Rend sepsiszéki állománya által szervezett fáklyás megemlékezésen. Január 12-ét jelölték meg a Kárpátoktól keletre levő területeken elesettekre való emlékezés napjaként, mivel 1943-ban ezen a napon indította a 40. szovjet hadsereg – négyszeres túlerővel – azt a támadást, mely a Don-kanyarban bekövetkezett tragédiát, a 2. magyar hadsereg majdnem teljes pusztulását okozta.
Vitéz Nagy Zoltán sepsiszéki székkapitány beszédében részletesen ismertette az eseményeket, azok hátterét s a következményeket. Elmondta, a köztudatban már él az Árpád-vonal védelme, hagyománnyá váltak a Keleti-Kárpátokban elesettekre való emlékezések, az ojtozi, Úz-völgyi vagy gyimesi zarándoklatok, s néhány éve a háború során Galíciát megjárt, néhai Gotz József kezdeményezésére az orosz fronton, a Kárpátoktól keletre levő vidékeken elesettekre is emlékeznek. A doni tragédia az összmagyarság tragédiája, meg kell emlékeznünk azokról, akik ott vesztek idegen érdekekért – mondotta a szónok. A katona mindig parancsot teljesít, legyen közlegény vagy tiszt, a parancsot pedig a politika szüli. A Don-kanyari hősök olyan parancsnak tettek eleget, amely elsősorban nem hazájukat szolgálta, de becsülettel és helytállással tették azt. Ezért kijár nekik az utókor tisztelete – zárta szavait nagy Zoltán.
Sánta Yvette, az Erdélyi Magyar Ifjak sepsiszentgyörgyi szervezetének alelnöke szintén a Don-kanyarban történtekre emlékezett, hangsúlyozva, a hősök példát mutattak bátorságból, kitartásból, becsületből. Végezetül Zempléni Miklóst, a 2. magyar hadsereg honvédorvosát idézte: „Aludjatok csak, Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák, / Álmodjatok ott messze idegenben, magyar testvéreink: fiúk és apák / aludjatok csak, néma szent hadak, pihenni édes, pihenni jó, / S nyugtasson a Donnak halk zúgása, mint a Tisza folyó.”
Molnár Áron belvárosi református segédlelkész a Zsoltárok könyvéből olvasott igét (51, 12–21), majd ő is a doni hősökre emlékezett.
A közösen elmondott ima után az emlékműnél elhelyezték a kegyelet koszorúit a Vitézi Rend sepsiszéki, háromszéki, erdélyi állományának, az EMI, valamint a hagyományőrző huszárok, a Székely Virtus és a Szilaj Egyesület képviselői. A megemlékezés himnuszaink eléneklésével zárult.
