A magyar történelem egyik legnagyobb véráldozattal járó ütközetére, a doni tragédiára emlékeztek szombat délelőtt a Katrosában, a Bellő-tetőn, ahol mintegy hetven érdeklődő jelenlétében, a Kézdiszéki Székely Tanács szervezésében a Don-kanyar hetven évvel ezelőtti harcait idézték fel, és hajtottak fejet az elesett hősök emléke előtt.
Hetven esztendővel ezelőtt, 1943. január 12. reggelén indult a II. világháború számunkra sorsdöntő ütközete. A mindent elsöprő szovjet rohamnak a magyar honvédek – amíg tehették – ellenálltak, de a túlerővel nem bírtak. A doni ütközet a gyengén felszerelt második magyar hadsereg csaknem teljes megsemmisüléséhez vezetett. Egészen pontos adatot ma sem lehet tudni, de a hadtörténészek eddigi kutatásai alapján 149 974 magyar katona esett el, került fogságba vagy sebesült meg a harcokban és a mínusz negyvenfokos hidegben való visszavonulás során.
Útban a kettős cserefa emlékkereszt felé, az egykori lövészárkok közelében Szima Csaba az Árpád-vonal kiépítéséről, a 24. határvadász zászlóalj második erődszázadáról, a Bellő-tető környékén zajló harcokról és a védművek felrobbantásáról tartott tájékoztatót. A keresztnél a megemlékezés trombitából elhangzott takarodóval és Vörösmarty Mihály Szózatának eléneklésével kezdődött, majd Bíró Levente, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke szólt az egybegyűltekhez, köszönetet mondva, hogy ilyen szép számban megjelentek, és együtt hajthatnak fejet a hazájuktól kétezer kilométerre, a Don-kanyarban elesettek emléke előtt. Az elnök arra is emlékeztetett, hogy a túlélőket a kommunista hatalom megbélyegezte, német kollaboránsoknak, szovjet- és népellenségnek minősítette, a közkegyelmet is megtagadva tőlük, nem beszélhettek a Don-kanyarról, és elhunyt bajtársainknak sem állíthattak méltó emléket. Beszéde végén Bíró Levente arra kérte a jelenlevőket, hogy vegyenek részt a március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetésen, és népszerűsítsék azt. Illés Botond történelem szakos tanár a Don-kanyarban bekövetkezett tragédia előzményeiről szólt. A rendezvényen Ambrus Arnold és Sebestyén Rita az alkalomhoz illő verset szavalt, énekelt Baróthi Johanna. Ezt követően a Székely Nemzeti Tanács fogadalmát Bardocz Csaba és Szima Csaba mondotta el a kereszt előtt Fekete Miklós ny. zenetanár, a Kézdiszéki Székely Tanács jegyzője után. Mészáros Ágoston tanár, a Pro Vita Siculorum Egyesület elnöke elismerő oklevelet nyújtott át mindazoknak, akik lakásaik homlokzatára kitűzték a székely zászlót. A magyar és a székely himnusz közös eléneklése után a résztvevők a közelben levő egykori parancsnoki bunkerhez vonultak – melyen márványtáblába vésve az Örök dicsőség a hős székely határvadásznak felirat olvasható –, s elhelyezték a kegyelet virágait, valamint gyertyát gyújtottak. A megemlékezés Sánta Imre bikfalvi református lelkész imájával ért véget. Az eseményen az Erdélyi Magyar Néppárt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Egyesület és az ozsdolai Láros Közbirtokosság is képviseltette magát. A Bellőről való levonulás után a szervezők zsíros kenyérrel és forralt borral kínálták meg a résztvevőket. A rendőrség éber figyelemmel követte a megemlékezést.
