Szilveszter éjszakáján búcsúztatjuk az óévet, pezsgővel koccintunk, és talán néhány perc alatt szemünk előtt végigfutnak az elmúlt esztendő történései. Ilyenkor hajlamosak vagyunk fogadalmak tételére, szeretnénk jobbítani azon, ami nem sikerült, illetve megvalósítani régi álmokat. Célokat tűzünk ki, amelyek pillanatnyilag fontosak, de előfordul, hogy az első akadálynál feladjuk.
Sok ember számára az új esztendőre tett fogadalom csupán a szilveszteri érdekességek egyike, a célok kitűzését, leírását gyermekes dolognak tartják. Erről másként vélekedik Nagy Botond pszichológus, természetgyógyász, a sepsiszentgyörgyi Fénykör (testi-lelki-szellemi egészségmegőrző klub) működtetője, aki az esztendő első találkozóján Akinek nincs célja, céltalan, akinek nincs képe, képtelen címmel tartott előadást az év végi és év eleji fogadalmakról. A szakemberrel a céloktól a megvalósításig tett útról beszélgettünk.
– Sokan mondják, a dolgok úgyis megtörténnek, ha eltervezzük, ha nem. A tapasztalat azt mutatja, mégis szerencsésebb tervezni, mert ha a kigondolt dolognak nincs akadálya, nem mindegy, hogy mikor és hogyan valósul meg, hisz ettől (is) függ az eredményessége. Mi erről a véleménye?
– A fogadalmak és célok kitűzése igen fontos, ha a kiegyensúlyozott élet és a siker felé szeretnénk haladni. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy a célok kitűzése és megvalósítása a siker egyik kulcsa és elengedhetetlen feltétele. A célok nyújtanak irányt, utat az életünkben. Ezek adnak értelmet erőfeszítéseinknek, erőt újra és újra felállni és nekiindulni. A cél az ember életének üzemanyaga. Enélkül céltalanok és boldogtalanok lehetünk. Meglepő módon az emberek igen kevés, csupán öt százalékának vannak tisztán, jól meghatározott céljai, és csupán három százalékuk írja le ezeket. Egyetemistáknál figyelték meg, hogy az a három százalék, aki jól megfogalmazott, világos jövőcélokkal rendelkezett, a későbbiekben többet keresett, mint a többi 97 százalék együttvéve. Ez is bizonyítja azt a megfogalmazást, miszerint akinek nincsenek céljai, arra kárhoztatik, hogy azok céljainak beteljesítésén dolgozzék, akiknek van. Mindenki elgondolkodhat, hogy melyik csoportba szeretne tartozni.
– Tehát az első lépés a célok kitűzése. Hogyan tegyük sorrendbe, mi a legfontosabb, mivel érdemes kezdeni?
– Az első és elengedhetetlen: a vágy, amely mindig személyes kell hogy legyen. Ez nagyon fontos. Amennyiben mások kedvéért szeretnénk valamit elérni, soha nem fogjuk tudni kihozni a maximumot magunkból. Tehát ilyen szempontból könyörtelenül őszintének és önzőnek kell lennünk. Kérdezzük meg magunktól, hogy mi az, amire igazán vágyunk. Mi az, amit igazán szeretnénk magunknak? Ha nem elég erős bennünk a vágy, akkor nem lesz, ami átsegítsen az esetleges akadályokon. A második dolog, ami szintén fontos, a hit. Olyan célokat tűzzünk ki, amelyek elérésében tudunk hinni. Amit reálisan elképzelhetőnek, megvalósíthatónak tartunk. Ha túl magasra rakjuk a mércét, az csupán kudarcot és csalódást fog hozni. Például, ha fogyni szeretnénk, akkor ne egyből tíz kilót akarjunk leadni, hanem mondjuk kettőt. És amikor ez sikerül, megcélozhatjuk újabb két-három kiló leadását. Fontos a fokozatosság.
– Miért fontos, hogy leírjuk a céljainkat, mintegy naptárt készítsünk a megvalósításról?
– Az emberek nagy része, ha el is gondolkodik a céljain, nem írja le, nem vállal felelősséget, fél a kudarctól. Tehát írjuk le minél részletesebben, minél színesebben. Majd tegyük fel a kérdést: miért akarjuk elérni? Gyűjtsünk össze minél több indítékot, és írjunk listát ezekből, mert ezek a motivációs tényezők adnak nyomatékot elhatározásunknak, és segítenek abban, hogy meg tudjuk tenni a megfelelő erőfeszítést. Bontsuk le a célt részfeladatokra, tűzzünk ki határidőket és részhatáridőket. Ha nem határozzuk meg, mikorra szeretnénk elérni a célt, hajlamosak vagyunk a végtelenségig halasztgatni. És minden részhatáridő mellé találjunk ki valami jutalmat, valami apróságot, amivel megajándékozhatjuk magunkat, ha időben megtettük, amit terveztünk. Nem elég egy nagy jutalom a legvégén. Fontos, hogy közben is, részsikerek esetén, biztassuk, ösztönözzük magunkat valamivel.
– Mit tegyünk, ha akadályokba ütközünk?
– Először is térképezzük fel az esetleges akadályokat. Mi az, ami köztünk és céljaink között áll? Mindig a legnagyobb akadály eltávolításával kezdjük, mert ha ezt legyőzzük, közelebb kerülünk a célunkhoz. Azt is nézzük, meg, milyen tudásra van szükségünk, hogy megvalósítsuk célunkat. Előfordulhat, hogy a jelenlegi készségeinkkel és tudásunkkal nem tudjuk elérni. Ezért tegyünk meg mindent, hogy ami ehhez szükséges, megtanuljuk, elsajátítsuk. Nézzük meg azokat az embereket, akik sikeresek abban, amit el szeretnénk érni, kérjünk tőlük tanácsot. Végül pedig képzeljük el az eredményt, képzeljük el, ahogyan élvezzük sikerünk gyümölcsét, minél részletesebben, minél nagyobb beleéléssel. Ha nincs képünk valamiről, képtelenek vagyunk azt elérni. Ezért mondom: akinek nincs célja, céltalan, akinek nincs képe, képtelen.
