A fonó decemberben kezdődött és húshagyókeddig tartott. Az asszonyos és a lányos házaknál tartották sorra. Itt dolgozták fel az általuk termesztett kenderrostot. A kendert kiáztatták, szárították, tilolták, azaz megtörték, utána gerebenelték, vagyis fésülték.
A fonónak közösségi törvénye volt, amit saját maguk határoztak meg, ezt szigorúan be kellett tartani, a szabályokat megszegőket kiközösítették. Azokat a lányokat, akik nem akartak fonóba menni, vagy kimaradtak, szánkóra erősített polyvahordó kasba tették, és úgy vitték oda.
Két fonó volt: egy az asszonyoknak és egy a lányoknak. Az asszonyok fonójába mentek a férjek is, ők a fonó alatt kártyáztak, a leányokéba mentek a legények. A leányok konfirmálás után mehettek fonóba, a fiúkat a mázsálással felavatták. Ez a következőképpen történt: a legidősebb legény a mázsabíró ölébe feküdt, a felavatandó újonc legény kapott a fenekébe két tenyerest, majd sorjába mindenki ezt csinálta. Ha a legény kibírta a fenekeseket, akkor mehetett a fonóba. A leányok minden este almát vittek, és ott a legényekkel együtt énekeltek.
A legények lesték, hogy melyik leány ejti el az orsót. Az elejtett orsót a legények csak csókért adták vissza. Ha megunták a fonót, zálogosdit is játszottak.
(Incze Pál és Jolán elmondása alapján lejegyezte Incze Anikó)
