Kilencvenötmillió évvel ezelőtt nagy csapat apró, két lábon járó őshüllő rohant át a mai Queensland területén, Ausztráliában lábnyomok ezreit hagyva hátra. A „csörtető” dinoszauruszokról most kiderült, hogy nem szárazföldön, hanem vízben gázolva haladtak.
A Lark kőfejtőben lévő nyomokat elemző és a Queenslandi Egyetemen dolgozó paleontológusok tanulmánya a Journal of Vertebrate Paleontology folyóirat januári számában látott napvilágot. „A lábnyomokat az üledékes kőzet vékony rétege őrizte meg az egykori sekély folyó fenekén. A nyomok többsége nem más, mint hosszúkás barázda, amely akkor képződött, amikor az úszó dinoszauruszok karmai felhorzsolták a folyó fenekét. A legszokatlanabbak azok a nyomok, amelyek mintha akkor képződtek volna, amikor a nyakig a vízbe merült dinoszauruszok szinte lábujjhegyre álltak. Nehéz elképzelni, hogy ilyen lábnyomokat miképp hagyhattak volna hátra futó vagy sétáló állatok. Utóbbi esetben sokkal szélesebb lábnyomokat várnánk” – magyarázta Anthony Romillo, a tanulmány vezető szerzője. Különböző méretű állatoktól származnak a helyszínen talált lábnyomok, ami azt jelenti, hogy a víz mélysége állandóan változott. A kutatók szerint a legalacsonyabb vízállás 14, a legmagasabb pedig 40 centiméter volt, ami azt jelenti, hogy a nyomok több nap leforgása alatt képződtek. Az állatok a folyón lefelé haladtak, kihasználva a sodrás segítő erejét – olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon. A nagyobb lábnyomok némelyike inkább sétáló állatoktól származik, amelyek átgázoltak a vízen. A kisebbeket viszont ornithopoda (madárlábú) dinoszauruszok hagyták hátra, amelyek többsége csirkenagyságú volt.
„A lábnyomok 3D-s elemzése segített jobban megérteni, hogy mi játszódott le a helyszínen kilencvenötmillió évvel ezelőtt, hogyan mozogtak és miként viselkedtek a dinoszauruszok különböző környezeti feltételek között” – mutatott rá Steve Salisbury, a tanulmány társszerzője. A legutóbbi időkig a tudósok úgy vélték, hogy a növényevő ornithopodákat nagy testű ragadozó, egy négytonnás theropoda dinoszaurusz riasztotta meg, és az állatok fejvesztett menekülésbe kezdtek. Ennek megfelelően a Lark-kőfejtőt a világ egyetlen ismert „dinoszauruszcsörtetés” helyszínének tartották. Anthony Romillo és Steve Salisbury viszont már 2011-es tanulmányában bebizonyította, hogy a nagy lábnyomok nem theropodától származtak, hanem a „vegetáriánus” muttaburraszauruszhoz hasonló őshüllőtől. A szintén az ornithopodákhoz tartozó növényevő óriás hossza elérte a 7–9 métert, tömege megközelítőleg 1–4 tonna lehetett.
„Mindent egybevetve, szó sem volt fejvesztett rohanásról, az állatok csupán átgázoltak a folyón. Ez azonban mit sem von le a helyszín tudományos értékéből, a Lark-kőfejtő Ausztrália egyik legfontosabb lelőhelye marad” – hangsúlyozta Steve Salisbury.
