Nincs szándékomban ismétlésekbe bocsátkozni — valószínű, az érdekeltek olvasták mindezt, és le is vonták a következtetéseiket —, mégis bővebben szeretném elemezni Markó Béla, Frunda György, Márton Árpád és Albert Álmos felszólalásait. Ugyanis olyan kijelentéseket fogalmaztak meg, amelyek nemhogy erősítenék, növelnék az RMDSZ csúcsvezetőségének tekintélyét, népszerűségét, hanem ellenkezőleg, még jobban eltávolítják a romániai magyarságot ettől az úgynevezett ,,érdekvédelemtől".
Markó Béla durva, diktatórikus, öntelt beszámolójával, alaptalan vádaskodásával újra bebizonyította, amit már rég tudnak róla, hogy nem ismeri el a másságot. Meggondolatlan, elhamarkodott kijelentéseket tett: ,,győztünk", állítja, de nem mondja, hogyan? Nem ismeri el, hogy eleve rosszul kezdték a választási kampányt. A dálnoki krumplihámozási versennyel, a lejárt C-vitaminnal, a gyermekek felhasználásával, tulipános zászlók lobogtatásával, RMDSZ-es polgármesterek hatalmi pozíciójuk latba vetésével, különböző megszorító intézkedésekkel, pénz és anyagiak feláldozásával dolgoztak a választás megnyerése érdekében. Említhetem a nagyon gyér részvételt az RMDSZ gyűlésein, ahol a jelenlevőket különböző populista demagóg szólamokkal igyekeztek meggyőzni, hogy az RMDSZ az egyedüli szerv, amely legjobban tudja képviselni a magyarság érdekeit az európai parlamentben.
Innen indultak a bajok, az eredménytelenségek Székelyföldön és másutt is, nem pedig onnan, hogy Tőkés László a Fidesszel, a magyar sajtóval, a román intézményekkel és Băsescuval szövetkezett, ahogy Frunda György említette, vagy hogy Toró Tibor és Antal Árpád árulók, mert részt vettek Tőkés kampányútján — ők tulajdonképpen reálisan látták, hogy az RMDSZ csúcsvezetősége rossz irányba vezeti a magyarság érdekképviseletét.
Albert Álmos pedig az iskolai oktatásban dolgozók, az egyház egy része és a sajtó összefogásával igyekezett igazolni a háromszéki kudarcot, és nem azzal, hogy nagyot tévedett és rontott népszerűségén, amikor nem fogadta Orbán Viktor volt miniszterelnököt, és meg akarta volna gátolni azt is, hogy az unitárius templom előterében népgyűlést tartson Tőkés László.
Nem gondolják, Uraim (elvtársak), hogy ezek a megalapozatlan, hazug-merész kijelentések, intézkedések nem a megbékélést, az egységet segítik, hanem további torzsalkodást, a választók jogos felháborodását idéznék elő?
Márton Árpád még tovább ment, és nagyon súlyos kijelentéseket fogalmazott meg a háromszéki napilappal kapcsolatban. És vajon mit akart azzal mondani, hogy a megye lakossága úgy érzi, a ,,védett középen áll", ezért ,,fel kell ráznunk, rá kell ébresztenünk arra, hogy vele szemben már ott áll a megtorlásra kész csendőralakulat"? Őszintén mondom, nem értem, és gondolom, még sokan nem. Ijesztő, vészjósló ötlet, etnikai konfliktust vetít előre...
A Háromszék újságot nem lehet alaptalanul vádolni, kommunista jelzővel illetni. Hogy a múlt rendszerben a volt Tükör újságban a pártiskolát végzett újságírók írtak a kommunista ideológiát dicsőítve, és nem tűrve semmiféle más véleményt, az lehet, mert akkor a megyei kommunista pártbizottság ellenőrzése alatt állt a lap, de akkor is voltak, akik mást is mertek írni, például Czegő Zoltán szóvá tette, hogy az uzoni óvó néni fekete pontot érdemel, mert az óvodában csak román nyelvű feliratok voltak, meg is kapta a dorgálást érte... Hogy ma már jobboldali beállítottságú a Háromszék, az nagyon természetes. Ugyanis Farkas Árpád, Sylvester Lajos, Magyari Lajos, Simó Erzsébet és a fiatalabb nemzedék: Farkas Réka, Fekete Réka, Farcádi Botond, Demeter Ildikó és még mások nem képviselhetik azt a baloldaliságot, amit az RMDSZ akarna. Elege volt a magyarságnak a baloldali világnézetből! Elég, ha csak az 1918—19-es eseményeket (Kun Béla és Károlyi Mihály örökségét), az 1944—45-ös éveket, 1956-os forradalmat, megtorlásokat, kivégzéseket nézzük, vagy napjainkban a magyarországi balliberális kormány nemzetellenes intézkedéseit. Soha nem tudjuk megbocsátani a 2004. december 5-i szégyenletes népszavazást a kettős állampolgárságról. Ezekkel szövetkezett az RMDSZ, mert sokszor nyilvánultak meg mellettük és az erdélyi magyarság ellen. Farkas Árpád és a Háromszék munkatársai számtalanszor érdemeltek ki különböző díjakat, kitüntetéseket, azért mert következetesen írtak és munkálkodtak az erdélyi magyarság érdekeiért és jogos követeléseikért, amiket az RMDSZ csúcsvezetősége mellőzött, megtagadott, és csak a választási kampányokban emlegetett.
Száz szónak is egy a vége: az RMDSZ vezetői térjenek magukhoz, vonják le reálisan az EP-választáson vereséggel egyenlő győzelem tanulságait, és fogadják el már végre a Tőkés László által javasolt közeledést, mert ellenkező esetben az erdélyi magyarság legnagyobb része fogja felelősségre vonni és megbüntetni őket. Ha pedig ezt nem hajlandók megcsinálni, adják át a vezetést másoknak, fiataloknak, akinek más elképzeléseik vannak a romániai magyarság jövőjéről.
Kovács Gyula, Sepsiszentgyörgy
