Hetek óta áttekinthetetlen a helyzet a forrongó Maliban. Az L alakú észak-afrikai országban polgárháború dúl. A kormányt kétfelől is szorongatják a lázadók. Északon a sivatagi törzsek, a tuaregek lázadoznak, akik már régóta ki akarnak válni Maliból, és önálló országot szeretnének alakítani, de az igazi veszélyt az Al-kaida befolyása alatt álló iszlamista csoportok jelentik. Ők Palesztinában, Irakban Afganisztánban szocializálódtak, képzett harcosok, nyakig felfegyverezve, a környező iszlamista országok támogatását is élvezik.
Most látszik, hogy a tavalyi arab tavasz nem éppen azt az eredményt érte el, amire a világ, elsősorban a muzulmán országokkal folytatandó tárgyalások nagy szorgalmazója, Obama amerikai elnök és hívei, tanácsadói számítottak. A zsarnokok ugyan megbuktak, de nem a demokrácia, hanem a szélsőséges iszlám befolyás erősödött meg. Nem elég a szíriai polgárháború és az arab világban folyamatosan erősödő Amerika- és nyugatellenesség, most Maliban is színre léptek a terrorista lázadók irányította szélsőséges csoportok. Mivel rakétáikkal akár Dél-Európát, Spanyolországot, Olaszország és Franciaország déli részét, a Balkánt is elérhetik és fenyegethetik, a francia elnök úgy döntött: beavatkoznak, amíg még nem késő. A kutyaszorítóba kerülő kormány behívta ugyanis a volt gyarmattartóit. A francia haderő megkezdte hadműveleteit Maliban, és szépen az unió államai is belesodródtak a háborúba, ami az arab tavasz után szélsőséges iszlám csoportok befolyása alá kerülő arab államokban élénk izgalmat keltett, s a Malival szomszédos Algériában elszabadultak az indulatok. Terrorista csoportok ejtettek túszokat, közöttük román állampolgárokat is – ketten áldozatul is estek, ketten viszont egészen csodálatos módon úszták meg a szörnyű kalandot. A világ az elmúlt években megtanulhatta, hogy az Algírban működő terrorista csoportokkal nehéz kommunikálni, s az algériai kormányerőkkel még körülményesebb. Most is megígértek mindent, de tenni keveset tettek. A két elfogott román katona elszánta magát, s néhány angol bajtársukkal együtt megszöktek, élelem és víz nélkül menekültek a sivatagban. Harmincöt kilométert tettek meg az éjszakai homoktengerben, egészen elképesztő elszántságról téve tanúbizonyságot. Végül sikerült megmenekülniük.
Mindez – ahogyan tegnapi beszédében Traian Băsescu államfő is kiemelte – az ő hősiességüket bizonyítja, de nem jelenti egyúttal a terrorista fenyegetések végét. A terrorizmus árnyéka Dél-Európára vetül, s fenyegeti Romániát is. Kérdéses, Obama második elnöksége alatt a szíriai vagy a Maliban zajló polgárháborúk és az Al-kaida felélénkülése, a terrorista merényletek növekvő száma miatt változik-e érdemben a washingtoni külpolitika. Más szóval: a mostani, egyre élesebb helyzetben magára hagyja-e az Egyesült Államok európai szövetségeseit?
