Kerek kilencven évvel ezelőtt, 1923-ban született Nagyváradon. A Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színháznak (a mai Tamási Áron Színház) előbb díszlettervezője, majd rendezője volt. Saját bevallása szerint nem végzett főiskolát, jogot tanult, és újságíróként lépett a pályára.
A nagyváradi színházat szolgálta két évig, majd a sepsiszentgyörgyi színházat élete utolsó pillanatáig (1988). Egyike azoknak, akik már az ötvenes évektől kezdve az igényes műsorpolitikát szorgalmazták, és a korszerű színházi nyelv sajátos változatának kialakítását jelölték ki célul– írta róla Halász Anna 1982-ben. Páratlan alkotói vággyal lett tagja a helyi színjátszás főiskola nélküli idejéből kinőtt gárdájának Lavotta Károllyal, Vadász Zoltánnal, a Király házaspárral és másokkal. A díszlettervezést nehéz elválasztani a játszásmódtól, rendezésre a már akkor világhíres Ligeti József biztatta, s mint utóbb kiderült, sikerrel. Barta Lajos Zsuzsiját vitte színre először, ezt követte a nagy sikerű Remény, az Ármány és szerelem, G. B. Shaw Szent Johannája. Kedvelte a kosztümös történelmi vagy klasszikus drámákat, kiemelve azokból az aktualitást. Sikerre vitte Veress Dániel történelmi ciklusát (Mikes, Véres farsang, Wesselényi). Rendezésével közönségközelbe hozta a Bánk bánt, a Csongor és Tündét. Nem volt könnyű a múlt század nyolcvanas éveiben politikai drámákat rendezni, ezek közé tartozott Sütő Csillag a máglyán című darabja, de emlékezetes maradt Shakespeare-rendezése is (Hamlet).
Síremléke a sepsiszentgyörgyi katolikus temetőben. Emlékét két lánya és Nagyváradon élő testvéröccse őrzi.
