Az Aldobolyt és Sepsiszentkirályt is magában foglaló Illyefalva község megkötötte a szerződést vidékfejlesztési pályázatára, idén az előkészületek zajlanak, a látványos munkára jövő évben kerül sor. A helyi adókat továbbra is a legalacsonyabb szinten tartják. A külterületen szórványosan épülő házakat tehetetlenül szemlélik, szaporodásuknak nem tudnak gátat vetni.
– 2012-t a várakozás évének nevezte tavaly. Bejött-e, amire számítottak?
– A várakozás éve volt a tavalyi, s most beérett a gyümölcs: augusztusban aláírtuk a szerződést a vidékfejlesztési pályázatunkra, amelynek értéke 2,5 millió euró. A pályázatot sikerre kellett vinnünk, mert nincsenek más uniós alapok középületek felújítására.
– Miből áll a pályázat?
– Az aldobolyi és a sepsiszentkirályi kultúrotthon teljes felújítása mellett Aldobolyban a Román és a Versek utca, Illyefalván a Zonda, a Malom és a Tankó utca korszerűsítését tartalmazza. A pályázat szerkezete megkívánt más összetevőket is, így bekerült a sepsiszentkirályi műemlék Kőhíd renoválása és egy tanítás utáni tevékenységre alkalmas épület emelése a községközpontban.
– Hol tartanak a lebonyolítással?
– Bonyolult folyamat, hisz nemcsak a közbeszerzési törvényt kell betartani, hanem a gyulafehérvári régiófejlesztési ügynökségnek is kell láttamoznia a dokumentumokat. Januárban ezt rendezzük. Azután történik az elektronikus közbeszerzés a tervezésre. Reményeim szerint év végére megkötjük a kivitelezési szereződéseket. A munkálatokat 2015. augusztus közepére be kell befejezni.
– Mennyi a saját hozzájárulásuk?
– A pályázatnak költségei vannak: állni kell az áfát, amit idővel vissza lehet igényelni, továbbá meg kell lennie a forgótőkének, amivel megelőlegezzük a kivitelezés egy részét. A nem elszámolható költség 200 000 lej, ami három évre szól. Később visszaigényelhető, de most elő kell teremtenünk. Durván évi 70 000 lejről van szó, ami az éves költségvetésünk mintegy 40 százalékát teszi ki. A büdzséről szólva: a tavalyit összehasonlítva a 2008-assal, amikor a polgármesterséget kezdtem, 40 százalékos visszaesést tapasztalunk, ami nagyon meggondolkodtató. Olyan világot élünk, hogy az uniós pályázatok elhúzódhatnak öt évre is, mi meg éves költségvetéssel dolgozunk. Nem ártana visszahozni a letűnt korszakban bevett ötéves terveket…
– Mit valósítottak meg tavaly?
– A környezetvédelmi alapnál nyert pályázatból a központi parkot rendeztük és az iskolaudvaron parkosítottunk. A játszótér elemeit felszereltük, a sétányokat kialakítottuk, a központban gyepesítettünk. Hátravan az iskolaudvar gyepesítése. Ezen kívül intéztük a folyó ügyeket, igyekszünk odafigyelni a mezei utak javítására is.
– Adót emeltek-e?
– Bonyolult és sokak által átláthatatlan ez az adóhisztéria, ami az országban zajlik. Az a politikám, hogy alacsony adót alkalmazzak. Nem populizmusból, hanem azért, mert akkor nagyobb a befizetési kedv. Az alsó adóküszöbön állapodtunk meg. Ha alacsony az adó, nagyobb a befizetési hányad, s ezt figyelembe veszik a pénzek visszaosztáskor, s ha jó az együttható, többet kapunk. Közvetetten jól jövünk ki.
– Tavaly említette, hogy szeretne egy gyaloghidat építeni a központban…
– A közbeszerzést lebonyolítottuk, a kivitelező megvan, de mielőtt nekifognánk, szeretném látni a költségvetést.
– Van-e előrelépés az Olt-híd újjáépítését illetően?
– Egy szakvélemény szerint a híd járhatatlan. Amíg nincs hídfelújítási program, nem fogunk kifizetni 15 000 eurót tanulmányra. Amikor lesz pályázati lehetőség, megoldjuk.
– A Sepsiszentgyörgy és Illyefalva közötti út az egyik legrosszabb Háromszéken. Tudjuk, hogy megyei besorolású, de lobbiztak-e annak felújítása érdekében?
– Nem akarok senkit védeni vagy támadni. A megyei tanács megfogalmazta szándékát a felújításra, a korábbi kormány tízezer kilométer megyei út felújítását célzó programjába befoglalta. De a kabinet bukásával a program dugába dőlt.
– A községházát is, önt is számtalanszor beperelték. Hogy állnak ezekkel?
– Vannak rázósabb ügyek, vannak rutinszerűek is. Volt eset, amikor személyre szóló per volt, s elgondolkodtam azon, mi lesz, ha egy 50 000 eurós kártérítést a nyakamba sóznak… A két bányató új tulajdonos kezébe került, ő be szerette volna keríteni, de ebbe nem egyeztem bele, mert a falurész árvíz esetén veszélybe kerülhet. Jártam a kálváriát, tizennyolcszor fordultam meg a bíróságon, de megnyertem.
– A sepsiszentkirályi lovarda tulajdonosával is konfliktusba keveredett…
– Ma romok állnak a lovarda helyén. Csődbe ment, a vállalkozó már nem is lakik itt. Nehéz volt ellenőriznünk. Nagyon sokszor fölösleges volt, amit tettünk, de ennek már vége.
– A megyei út mentén szórványosan épülő házakkal mi a helyzet?
– Sorban övezeti rendezési tervet fogadtatnak el a tulajdonosok. Nincs eszközöm arra, hogy ezeket a dolgokat megfelelőképpen irányítani tudjam.
– De ha az általános területrendezési terv azt mondja, hogy az nem házhely...
– Sajnos, lehetőség nyílik arra, hogy külső személy övezeti rendezési tervet készítsen. S következik a nyomásgyakorlás a tanácsra, hogy fogadja el. Megtörtént, hogy különböző intézmények tisztségviselői vontak kérdőre, miért is nem lehet elfogadni?! Vagy kamerákkal lepték el a tanácsülést… Ha egyenként nézzük, akkor rendben lennének, de ha általánosságban vesszük, akkor nagyon nincs rendjén, mert a külterületen itt-ott megjelenő telkek nincsenek rendszerben.
– Mit tartana még fontosnak?
– Az egyházakkal való együttműködést prioritásként kezeljük. A helyi tanácsot úgy alakítottuk ki, hogy minden településről legyen abban egyházi ember. Az Aldobolyi Református Egyházközségbe új lelkész került. A visszaszolgáltatott egykori óvodában gyülekezeti házat alakítanak ki, belakják az épületet. Április 14-én tartják az avatót. Ebben támogattuk az egyházközséget. Ez azért is fontos, mert Aldoboly a végen van. A sepsiszentkirályi unitárius templom új harangot kapott, s ezt is támogatta az önkormányzat. Illyefalván nincs közvetlen köze az önkormányzatnak, itt a református egyház keretében szinte magától működik a civil szerveződés.
