– Polgármester úr, tavaly év elején úgy nyilatkozott, 2012 legfontosabb feladatának a csatornázás és a szennyvíztisztító állomás kivitelezését tartja. Sikerült célt érni?
– Nem, sajnos ugyanott állunk, ahol tavaly: a pályázat hiába volt nyertes, a Kör­nye­zetvédelmi Alap nem kötött még szerződést. Próbáltam gyorsítani az ügyintézést, levelet küldtem az illetékeseknek, a helyszínre is kijöttek, megnézték, minden rendben-e, aztán mégsem írták alá a megállapodást. Pedig bíztam benne, hogy minél hamarabb megvalósulhat ez a 6,5 millió lejes beruházás, ami miatt erőnket meghaladva fektettünk be százötvenezer lejt a műszaki terv elkészítésébe, az urbanisztikai bizonylat, az engedélyek, bizonylatok beszerzésébe.
– Évek óta visszatérő gond a vízhálózat állapota, a víz minősége, miként a vízszolgáltató kiválasztása is. Több megoldás is körvonalazódott. Melyik tűnik megvalósíthatónak?
– A vízhálózat állapota jó, hiszen tizenegy kilométer hosszan új csövezetet tettünk le. A víz minőségét még akkor sem lehet kifogásolni, ha az elején forralást követően tényleg észre lehetett venni valami fehér lerakódást. A szolgáltató megtalálása jóval nehezebb feladat. Felmerült, Erdővidék szintjén céget kellene létrehozniuk az önkormányzatoknak a fejlesztési egyesületen keresztül, ám nem tudtunk megegyezni a díjszabásban. Ahol a vizet szabadeséssel vezetik, ott a költség kisebb, ezért azt kérték, hogy régiószinten ne legyen egységár – ez számunkra nagyobb árat jelentett volna, mint ha a megyei szolgáltatóhoz csatlakoznánk. Az Aquacov szakértői itt jártak, felméréseket végeztek, de úgy láttam, nem lelkesedtek azért, amit tapasztaltak. Valahol meg is tudom őket érteni, mert a közel hétszáz gazdaságból csak 210–220 csatlakozott, ám mi – annak ellenére, hogy még bőven veszteséges a szolgáltatás – máris állandó szolgálat bevezetéséről, vargyasi emberek alkalmazásáról beszélünk. Idén valahogy csak dűlőre jutunk a kérdésben!
– Többéves terv a ravatalozó építése is.
– Ezt a megvalósításokhoz sorolom, hiszen már csak mintegy hetvenezer lejes számlát kell kifizetnünk, a kivitelezőnek pedig az időjárás javulásakor csak az utolsó simításokat kell elvégeznie, s átadásra kész lesz a ravatalozó. Úgy vélem, márciustól már használhatjuk.
– Tavaly a kudarcok közé sorolta, hogy nem alakult meg a labdarúgócsapat...
– A 2012–2013-as bajnokságba sem tudtunk beiratkozni, s nagyon kétséges, ősszel lesz-e annyi pénzünk, hogy megtegyük. A hivatal kiadásai nagyok, bevétele korlátozott, így saját erőből nem tudnánk fenntartani, segítségre lenne szükségünk. Igen ám, de olyan tőkeerős vállalkozóink se nagyon vannak, hogy folyamatosan jelentős támogatást tudjanak nyújtani...
– Hogy állnak a földtörvények alkalmazásával?
– A leadott 1004 kérésből 697-et oldottunk meg. Sajnos, a többi meglehetősen nehéz feladat elé állítja a hivatalt, mert a tulajdonosok nem itt laknak, nagyon nehezen tudunk együttműködni velük, sok esetben hiányoznak a tulajdonbizonylatok is. Rendezésre vár még a baróti és bardoci határszéleink ügye is.
– Milyen az együttműködés a hivatal és az egyház, illetve a civil szervezetek közt?
– Évek óta nagyon sok alkalommal találtuk meg a közös szót velük, ami a község kulturális életére is jó hatással volt. Igazán nagyra értékelem a Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, a Csillagkövető Egyesület, a Rika Sport és Kulturális Egyesület, a Kreatív gyermekkuckó kultúrát ápoló, hagyományőrző, ifjúságot nevelő tevékenységét. Közösen szerveztük és ültük meg nemzeti ünnepeinket, találkozóra hívtuk a környék néptáncosait, szobrot állítottunk iskolánk névadójának, Borbáth Károlynak, köszöntöttük az időseket, részt vettünk a Székely Vágtán.
– Melyek az idei terveik?
– Pénzünk nem sok lesz, de remélhetőleg sikerül előteremtenünk a barlang felé vezető út aszfaltozásához szükséges önrészt. A 8,8 millió lejes beruházásból egymilliónál többet nekünk kell kitennünk, de vállalnunk kell, mert mintegy 3800 hektár közbirtokossági és magánerdőt lehet azon keresztül elérni, s egyre nő a vendégforgalmi értéke is.