Valamikor réges-régen, a hónak nem volt semmiféle színe. Pedig nagyon vágyakozott arra, hogy valamilyen színe legyen. Elment ezért a mezőre a fűhöz:
– Kedves füvecske! Te olyan szép zöld vagy. Add nekem a színedet... – kérlelte.
De az jóformán meg se hallgatta. – Ugyan! Ne kérj tőlem ilyet, eredj máshová. A zöld szín kell nekem!
Elment a hó az ibolyához, és könyörgött neki, adja oda a szép kék színét.
Az ibolya megsértődött!
– Mit képzelsz! Hiszen arra nekem is szükségem van! Kérj mástól színt...
A rózsa sem teljesítette a hó kívánságát. Akkor elment más virágokhoz is, de sehol sem járt szerencsével.
Utoljára a hóvirágot kereste fel.
– Kérlek, add nekem a színedet...
A kis hóvirág jószívű volt, meghallgatta és teljesítette a hó kérését.
Azóta a hó szép fehér. De neheztel is minden virágra, csak a hóvirággal van jóban.
