Füllentő: Zöld erdőben jártam, verébcsordát láttam, füvet legelésztek, lustán heverésztek. A nyakukban kolomp szólt, vak varjú volt a pásztor, s hogyha eljött az este, sorban mindet megfejte. Nincs finomabb étel, mint a friss verébtej! Mind megitta, s teli lett a lukas hordó feneke. Ezt a mesét hiszed-e?
Igazmondó: Elhiszem, ha majd látom, hogy tehén ül az ágon… És hogy lehet olyan ökör, ami ide-oda röpköd? Füllentettél az elébb, tejet nem ád a veréb! Nem volt igaz egy szavad sem. Füllentős volt ez a mese!
Füllentő: Van nekem egy fűzfa sípom, akkor is szól, ha nem fújom. Nőtt azon egy piros alma, holnap lesz a lakodalma. Császárkörte a vőlegény, fél lábára biceg szegény. No de sebaj, vacsora nem lesz, csak zenebona! Lakmározunk hajnalig, míg mindenki jóllakik. Gyertek mind a palotámba, kilenclukú furulyába. Egér volt a teteje: ezt a mesét hiszed-e?
Igazmondó: Összevissza beszéd volt ez: ebből ez lesz, abból az lesz, fűzfa sípból piros alma! Sok beszédnek sok az alja. Bicegős a császárkörte, lábát vajon mibe törte? Mit beszélek hiába, a körtének nincs is lába! Megfelelek minden szóra, az egérnek nincsen tolla, a furulyának nincs teteje. Füllentős volt ez a mese!
Füllentő: Volt egyszer egy gőgös bolha, nem állt senkivel se szóba. Csak egyedül pattogott, idáig hiszed-e, mondd?... Egyszer ám a koma talált a földön egy fényes krajcárt. Megörült neki nagyon, hiszen ez nagyon nagy vagyon! Úgyis régen fájt a mája, miért nincs neki csizmája? Megkérte hát a vargát, csináljon neki csizmát! Ám a varga fejét rázta, kevés a pénz a csizmára. A bolha a kovácshoz ment, egy krajcárért patkolja meg! Ráült szépen az üllőre, talpát nyújtotta a dőre. És a kovács megpatkolta... Ugrani akart a bolha, de a patkó nem engedte, s ide bújt be a zsebembe. Megmutatom, elhiszed-e?
Igazmondó: Elhiszem, ha megmutatod!
Füllentő: Itt van, magad is láthatod! Hű, a bolha elugrott, inged ujján befutott!
