A három vándor

2013. január 26., szombat, Nemzet-nemzetiség

Zsúfoltak az utak, nagy a jövés-menés ma már a világnak ebben a szegletében is, ahol élünk. Egy nemzedékkel előbb szinte elképzelhetetlen volt, hogy – mondjuk – nyugati vendéget fogadjon bárki, vagy hogy bárki nekivágjon ugyancsak Nyugatnak például, s kedvére ismerkedjen azzal a nagytérséggel, amelytől ideig-óráig uralkodó politikai rezsimek elzárták, vagy hogy – szükségből – munkát vállaljon egy kissé távolabb a szocialista munka (?!) frontjaitól.

A forgalom szárazföldön, légben és vízen egyfolytában zajlik, a nyüzsgő tömeg meg – akárcsak tengerek hullámzása – fáradhatatlan a világvárosok terein és utcáin. S mondhatni, mindenhol találkozhatsz titokzatos vándorokkal, akiket Vörösmarty nagyívű víziója nyomán nevezhetünk kalmárnak, fejedelemnek és tudósnak. De akár ha ki sem mozdulsz otthonodból, akkor is találkozhatsz velük. Személyesen vagy a médián keresztül. Felkeresnek ugyanis. Vagy az egyik, vagy a másik, vagy a harmadik. Azzal az álságos céllal például, hogy te magad is légy milliomos, vagy hogy légy részese a dicsőségnek, érezd győztesnek magad velük együtt, vagy hogy az értelmet istenítve légy tudója az élet nagy „titkainak”. Megtudhatod ellenben azt is velük találkozva, hogy például megélhetést csak izzadság árán biztosíthatsz magadnak, sőt, még munkaerőd is kalmárkezekbe kerülhet, hogy házad s hazád bármikor gőgös fejedelem vagy – akiket általában többes számban szokás emlegetni – dölyfös kiskirályok hódoltsági területe lehet, végül hogy józan eszedet, természetes vágyaidat s szép eszményeidet a hideg észt istenítő tudós, illetve áltudomány kezdheti ki. Megvetnek, kigúnyolnak jól bevált életelveidért és tiszta eszményeidért. Mert egyik öntelt és beképzelt – azzá teszi a pénz –, a másik legyőzhetetlennek tudja magát, a harmadik meg tűnik mindentudónak, mindent megkérdőjelezőnek, lévén ő az ideáltalan szkepticizmus megtestesítője – hogy a költő monográfusát idézzük. Egyik ki is mondja gátlástalansága folytán, hogy itt van zsebemben a tündérvilág, másik meg azt, hogy birtokom, míg én leszek, ne lásson éjszakát, illetve hogy tündérhon ott van, ahol én vagyok, a harmadik pedig hogy még istenem sincs, nem tudom, mi az, vagy kit nevezzek annak. Kalmár, fejedelem, tudós nem akar belegondolni sem abba, nem akarja elképzelni sem azt, hogy talmi az anyagiakban megtestesült kincs, hogy bármely földi hatalom összeomolhat, hogy az önmagáért való tudás és a steril spekuláció értelmét veszíti, és az ember számára hasznavehetetlen. Mert hiszen ebből is, abból is a legnagyobb dolog hiányzik, az, mi legelső az erények között, a szeretet. Egyik vándort sem értékek, hanem embertől elidegenedett érdek vezérli. Ezek az érdekek napjainkban sok esetben egybe is fonódnak: aki magáról kijelenti, mint Vörösmarty kalmárja, hogy a fél világ kincsét zsebemben hordozom, az arra is kész ma már, hogy politikai hatalomra tegyen szert, s ezt kiterjessze arra a „kontinensre” is, amely az ember mindenkori boldogságtörekvéseiből áll össze, vagyis ami költőnk szerint a fejedelemtől várható el, azaz: ha feltalálod [tündérhont], meghódíttatom, s rabságra fűzöm minden emberét.
Maga Vörösmarty, ama jelképes alakokként megjelenített vándorok megalkotója, ezek végzetét is bemutatja. Az egykor dús ifjú kalmár nyomorékul, tépett ruhában és koldusként éli hátralévő napjait, azon tépelődve, hogy víg torok gazdáját vendégül ki híja meg, hogy a lehullott csontot fölvegye. A másik vándor, a fejedelem legyőzötten, koronáját, jogarát eldobva, mindennek kiszolgáltatottan, s mint bukott hős jelenik meg, s várja földönfutóként végzetét. A harmadiknak, a tudósnak végül önmagát sem sikerült megismernie, az önség áldozata lesz, mert éppen az ész, az egykor minden tudást megszerző, háborogva elhagyja...
Az igazi nagy találkozást a mai beláthatatlan forgatagban, nyüzsgő tereken és utak mentén, vonatokon, hajókon, utasszállító repülőgépeken, avagy családi otthonokban tehát nem eme három vándorok jelenthetnék ember számára, hanem ama három királyokként emlegetett napkeleti bölcsek, akiket égi jel vezérelt a betlehemi jászolhoz, s akiktől erényeket, alázatot, tiszteletet s az igazi értékek felismerését és megbecsülését tanulhatni. Ma sem tekinthető egyik sem holmi idejétmúlt limlomnak. Akárcsak a szeretet.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2013-01-26: Nemzet-nemzetiség - B. Kovács András:

Például Amerika

Bizonyára sokaknak feltűnt, mennyire megsokasodtak a fekete szereplők a tévécsatornákból ránk zúduló film- és sorozatáradatban. Valóban, az amerikai társadalom – és a filmdömping onnan érkezik – évtizedekig egyik legégetőbb gondja volt a színes bőrűek rendezetlen jogi helyzete, a polgárjogi mozgalom kimondottan tömeges formát öltött, és úgy tűnik, látványos sikereket ért el. Minap félvér elnök tette le az esküt második mandátuma elején, és amíg a Ku-Klux-Klan kegyetlenkedéseitől idáig jutott az Egyesült Államok, bizony hosszú utat kellett megtennie.
2013-01-26: Nemzet-nemzetiség - Pálmai Tamás:

Farizeusok a színen (Békési levelek)

Állítólag egy amerikai filozófus fogalmazta meg anno az alább következőket. Mint minden alapfelismerés, ez is időtlennek bizonyul, azt hiszem. Az örökös hatalom uralomra jutásának és maradásának technikáját mutatja be tulajdonképpen. Magyarország lassan három éve már, hogy megszabadult egy ilyen guvernációtól (gubernációtól?).