Például Amerika

2013. január 26., szombat, Nemzet-nemzetiség

Bizonyára sokaknak feltűnt, mennyire megsokasodtak a fekete szereplők a tévécsatornákból ránk zúduló film- és sorozatáradatban. Valóban, az amerikai társadalom – és a filmdömping onnan érkezik – évtizedekig egyik legégetőbb gondja volt a színes bőrűek rendezetlen jogi helyzete, a polgárjogi mozgalom kimondottan tömeges formát öltött, és úgy tűnik, látványos sikereket ért el. Minap félvér elnök tette le az esküt második mandátuma elején, és amíg a Ku-Klux-Klan kegyetlenkedéseitől idáig jutott az Egyesült Államok, bizony hosszú utat kellett megtennie.

Témánkba vágó vonatkozása a dolognak annyi, hogy a feketékkel kapcsolatos évszázados előítéleteket átfogó nevelőmunkával kellett leszerelni, s a mai napig tapasztalhatjuk, milyen fontos szerepet játszott és játszik a sajtó, a televízió, a tömegkommunikáció. Soha annyi rokonszenves fekete orvos, tisztviselő, rendőr, közember, szép színes nő nem szerepelt még a filmekben, mint éppen ma. Az amerikai kormányok közben a pozitív diszkrimináció rendszerével segítették a színes bőrűek érvényesülését a társadalomban, külön programok is léteznek a hátrányok leküzdésére az oktatásban, hivatali előlépésben, sajátos gondjaik megoldásában. Az eredmény mára kimondottan látványosnak nevezhető, az amerikai társadalomban a valamikor rabszolgaként behurcolt fekete lakosság az emancipáció új fokára jutott, s véle az egész társadalom.
Jut eszembe mindez a kérdezés ürügyén: nálunk a kisebbségekkel szembeni előítéletek leszerelésére vajon mikor indulnak be külön programok? Ott, ahol a leghitványabb magyarellenesség időnként még mindig emelvényt kap az országos nyilvánosság legmagasabb fórumain is, ahol ez nem minősül ab ovo szalonképtelennek, bizony nagy szükség lenne rá. Számolni kell vele: a választásokat kisebbségellenes jelszavakkal megnyerő pártok annak köszönhetik sikereiket, hogy az oktatás rendszere, a sajtó, a hivatali gépezet nem kis része még mindig átitatva burkolt vagy nyílt, de annál primitívebb, kisebbségekkel szembeni előítélettel. Többek közt az amerikai példa is bizonyítja, ez ellen az állam és a műveltebb közvélemény erejével is fel lehet és fel kell lépni. Valaha eredményes is lehet.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2013-01-26: Irodalom - Fekete Vince:

Szabó Gyula: Mátyuska macskája (Hogy ne merüljön feledésbe)

A kilencvenes évek közepén szinte hetente megjelent a Helikon Nagy-Szamos utcai szerkesztőségében a maga „zömök, kopasz, mosolygós, szfinx-alakjával”, ahogy Szilágyi István jellemezte a vele készült interjúban az akkoriban hatvanvalahány éves Szabó Gyulát. Bejött, kivette a bekötött Utunk-évfolyamok valamelyikét az egyik szekrény tetejéről, és két-három órán át csendben lapozgatta, és jegyezgetett belőle.
2013-01-26: Nemzet-nemzetiség - Borcsa János:

A három vándor

Zsúfoltak az utak, nagy a jövés-menés ma már a világnak ebben a szegletében is, ahol élünk. Egy nemzedékkel előbb szinte elképzelhetetlen volt, hogy – mondjuk – nyugati vendéget fogadjon bárki, vagy hogy bárki nekivágjon ugyancsak Nyugatnak például, s kedvére ismerkedjen azzal a nagytérséggel, amelytől ideig-óráig uralkodó politikai rezsimek elzárták, vagy hogy – szükségből – munkát vállaljon egy kissé távolabb a szocialista munka (?!) frontjaitól.