Szárnyakon repül az idő, újra itt van karácsony! És minket újra hatalmába kerít a lázas készülődés. Szeretnénk, ha majd, akkor este minden tökéletes lenne: a lakás, a család, az ajándékok, a vacsora; minden gyönyörű, és mindenki boldog lenne. Ezt a vágyat még fokozza bennünk a minket körülvevő környezet: a média, az üzlet, a reklám.
Pedig ezek csak pótlékokkal töltik meg azt az alapvető vágyat, amely bennünk összhangra, békére, szeretetre, boldogságra, tehát az élet teljességére éhes. Minden évben, karácsonykor megpróbáljuk betölteni azt az űrt, amelyet mindennapjaink gépies életgyakorlata támaszt bennünk. De azt is tudjuk, hogy ez az alkalom is csak egy próbálkozás lesz, mert a fentiek, bármennyire vonzóak is, csak szomjunkat oltják, és nem adnak végleges megoldást.
Karácsony Jézus születésének ünnepe, ami napjainkban a fogyasztói társadalom legnagyobb ünnepévé, a legnagyobb üzletté lett. Ezért fontos számunkra a készülődés zűrzavarában meghallani karácsony üzenetét, elgondolkodni jelentőségén, és elbeszélgetni életet átalakító szépségéről.
A betlehemi születéstörténetet már hosszú idő óta rózsaszín felhő burkolja be: a színes égőkkel feldíszített fenyőfák, a betlehemi szereplők változatos, de ugyanakkor megszokott látványa, a megdicsőült tekintetű Mária, akit sem az utazás, sem pedig a szülés nem viselt meg, az öreg, és ezért bölcsen háttérbe húzódó József. Mennyei fény, égi zene, térdelő pásztorok, díszes ruhába öltözött keleti bölcsek vagy királyok gazdag ajándékokkal. Kedves, meleg hangulatot árasztó kép, ahol mindenki tudja, hogy mi miért történt, felfogja és érzi a helyzet világtörténeti jelentőségét és méltóságát. Ennek a gyermeket és felnőttet egyaránt elvarázsoló képnek tagadhatatlanul van bibliai alapja.
A születéstörténetek nem Jézus életének első szakaszát akarják elénk vetíteni, hanem nyitányai Máté és Lukács evangéliumának, tehát komoly teológiai kérdésekre választ adó Krisztus-történetek, amelyek már az egész történetet kicsiben elénk tárják. Bevezetnek minket az evangéliumba, amelynek üzenete: Jézusban, Isten választottjában az atyáknak adott ígéretek beteljesültek. Ezzel érthetővé válik, hogy az evangélium központi témáját nem a születéstörténetek alkotják. A központ Jézus maga, tanítása, cselekedetei és szenvedése. Evangéliuma, életpéldája és sorsa által állítja elénk azt a konkrét értékrendet, mint mértéket, amelyhez nekünk itt és most igazodnunk kellene.
A történetekben sehol sincs szó ,,Csendes éjről és égszemű gyermekről", a jászol és a rongyok a szegénység és az alacsony sorsúak osztályrésze. Jézus születése a rangsorok és értékek átrendezését jelenti. Új alapokra helyezi az emberek közötti kapcsolatokat Isten emberszeretetének jegyében. Ez a tehetetlen és erőszaktól mentes újszülött kisgyermek jelenti a lelki békességet, az erőszakmentességet, a félelemtől való szabadságot, az élhető viszonyokat, közös boldogságot és boldogulást, más szóval az emberek és a világ üdvösségét. Karácsony éjszakája magában hordozza már Jézus 33 évvel későbbi sorsát: a jászolban fekvő gyermek, úgymond, homlokán hordozza a kereszt jelét.
Húsvét üzenete provokáló és kényszerítő. A szenvedő és kereszten haldokló Jézus mellett nem lehet úgy elmenni, hogy ne foglaljunk állást. És keresztényként illik a szenvedő mellé állni. Ez már számon kérhető, ezért kellemetlen és kényelmetlen. Sokkal egyszerűbb és meghatóbb egy kisgyermek születését megünnepelni, ahol mindenki örül és kedves, ahol nem esik szó súlyos, állásfoglalást kívánó kérdésekről. Érthető tehát, hogy társadalmi szinten karácsony ünnepe tudott a legmélyebben életünk részévé lenni. Az ünnephez kapcsolódó szokások segítségével azok is tudnak ünnepelni, akik nem vallják magukat gyakorló keresztényeknek, vagy még istenhívőnek sem, de történelmi szinten elfogadják, hogy karácsony Jézus születésének ünnepe.
Nekünk, hívő keresztényeknek azonban sokkal nehezebb, sőt, kellemetlenebb a helyzetünk. Nekünk karácsonykor is számot kell adnunk, amikor megállunk a betlehemi jászolbölcső előtt, hogy megértettük-e Jézust? Tudjuk-e, hogy mit akart? Mit jelent az általa hozott új értékrend? Milyen félelmek vannak még bennünk? Elvárások, pozíció, pénz, hatalom, kényelmesség, másokra mutogatás, bűnbakkeresés, és sorolhatnánk azokat a buktatókat, amelyek eltérítenek, zsákutcákba visznek minket.
Karácsonykor színt kell vallanunk: tudjuk-e úgy értékekkel megtölteni életünket, ahogyan feldíszítjük a karácsonyfát? Milyen kincsekkel tudunk a Jézus bölcsőjéhez járulni? Visszhangzik-e bennünk karácsony vigasztaló és erőt adó üzenete: ,,Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek ma nektek, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek" (Lk 2,11).
Ezekkel a gondolatokkal kívánok az Erdélyi Unitárius Egyház és a magam nevében, minden kedves olvasónak áldott karácsonyt, szép ünnepet.
Dr. Szabó Árpád
unitárius püspö
